A Traubisoda a '70-es évek Nyugatának előretolt helyőrsége volt. Osztrák(!) licenc alapján gyártotta a Badacsonyi Állami Gazdaság. Lenz Moser találmánya nyomán harmincegy évvel ezelõtt, 1971-ben került Magyarországra a Traubisoda eredeti aromaanyaga és receptúrája. A Traubi badacsonyi saszlaszõlõbõl készül, melyet a balatonvilágosi üzemben préselnek és dolgoznak fel azóta is az eredeti receptúra szerint (www.traubi.hu). Visszaemlékezésként álljanak itt a korabeli reklámok.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Százszorszép bonbon)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Vendégposzt Szalacsi Dezsőtől

ЧТО ЭТО БУКВА М?
ЭТО МЄТРО!
Szólt a fenti példa párbeszéd az általános iskolai orosz könyvben valamikor a hetvenes évek közepén. És mi tudtuk, hogy az M betű bizony a Metrót jelzi. A Metrót mely akkor még piros Metróként és nem 2-es metróként üzemelt a sárga metró vagyis a kis földalatti mellett. 1970-ben indult az első szerelvény és pár év múlva méltán népszerű és kihasznált közlekedési eszköz lett a fővárosban. Nos a szocialista ipar számos prominens vállalata közül a Szerencsi Csokoládégyár hamarosan meg is emlékezett kis hazánk eme remek, új földalatti vasútjáról.
Megszületett a Metró szelet, a piros metró emblémájával a csomagolásán. Az eredeti termék sztaniolba csomagolt és papírborítóval behúzott volt, mint a többi klasszikus csokoládés darabáru, ahogy akkoriban a terméktájékoztatón olvashattuk a csoki szakszerű talán az ITJ-nek is megfelelő megnevezését.
A cherry ízű krémmel töltött étcsokoládé egyesek szerint ízben hasonlított a Vadász szelethez, de valójában önálló ízvilágot képviselt. Arról nem tudok, hogy a korabeli BKV osztogatta-e repiédesség gyanánt, de tény, hogy bennem, mint vidéki kisgyerekben, mindig felidézte a nyaranta a pesti nagyszüleimnél töltött kéthetes tartózkodás emlékét. Otthon gyakran játszottam metrósat a TT méretű kisvasutammal és a Metró szeletből kivágott logót ragasztottam a megállók fölé, majd mielőtt a szerelvényt indítottam, hangosan bemondtam (Dömök Gábor rádióbemondó hangját utánozva): Az ajtók záródnak, a Blaha Lujza tér következik.
 

(Holnap: Traubiszóda)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A kolbászkrém a '80-as évek elején jelent meg Technokol Rapid-os tubusos kiszerelésben. A tubus sötét rószaszín/bordó színei természetesen eltértek a Technokolétól, de ennek ellenére többször is előfordult, hogy a konyhából édesapám rámolta el a szerelő dobozába a Technokol és az Epokitt mellé. De a kiszerelésétől eltekintve, igazán finom volt, jól fűszerezett Gyulai kolbászból készült, mindig ünnep volt, amikor édesanyám vacsorára ezt vette nekünk. A problémák akkor kezdődtek, amikor a kolbász egy-egy rágósabb darabja is a kolbászkrémbe került, mellyel a kolbászkrémet készítő gyári daráló sem bírt megbírkózni, így ment megdarálatlanul a tubusba. Amikor ilyen részekhez értünk, megállt a tudomány: ez a darab nem jött ki a tubus nyílásán. Ilyenkor különböző stratégiák léteztek: ráülés, kalapács, satu majd végszükség esetén az ollóval való operáció. Az első három módszer hátránya volt, hogy amikor a mócsing átpaszírozódott a nyíláson, a mögötte meghúzódó kolbászkrém a nagy nyomás hatására a konyhánk különböző pontjaira sugár szerűen spriccelt.

Sokáig lehetett kapni, de mára sajnos az eredeti tubusos változat eltűnt a boltokból.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Metró szelet)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A Népstadion megnyitójával egy időben, 1953-ban robbant be a köztudatba a 25 grammnyi rum és kakaó fúzió, az étcsokis huzatban készült, máig élő legenda, a Sportszelet. Hazánk büszkesége a magyar Csemege Édesipari Vállalatnál készült. A ma már muzeális értékű zöld csomagoláson a kirobbanó formában lévő diszkoszvető készült élete nagy dobására (www.sportszelet.hu). A '70-es években a Sportszelet nemcsak csokiként funkcionált, hanem egységesen elfogadott fizetőeszközként is: egymás tartozásait Sportszeletben tartottuk számon. A nővérem egy sportszeletet számított fel, ha kitakarította helyettem a szobámat, és két sportszeletet kóstált egy olvasónapló megírása. Természetesen ezek a tartozások nem kerültek azonnal kiegyenlítésre, hanem elszámolsát vezettünk róla, és egymás tartozásait ebből vontuk le; klasszikus clearing house-ként funkcionált. A '70-es évek elején a Sportszelet 1,20 Ft-ba került, majd '76-ban egyik a napról a másikra 1,50-re emelték. Innentől kezdve folyamatos volt a drágulás, míg el nem érte a mai kb. 50 Ft-os árszínvonalat.

A Sportszelet óriási karriert írt le, és mai napig különböző kiszerelésekben kapható: jégkrémként, XXL és egyéb kiadásban, de ami a legfontosabb, az eredeti is létezik, és ugyanolyan finom, mint régen.

Lehet mai is kapni? IGEN!

Kérdés: Mennyibe került az első Sportszelet 1953-ban?

(Holnap közkívánatra: Kolbászkrém)

A kóla (Pepsi vagy Coca) igen költséges volt a '70-es években, ezért leginkább csak vendégségek illetve iskolai bulik alkalmával találkozatm velük. A találékony szocialsta ipar hamar felismerte az igényt az olcsóbb kólára, és ennek jegyében született meg a Tropi Cola szörp. Hétszeres mennyiségű hideg szódavízzel higítva kitünő Cola-italt készíthettünk belőle, ahogy ezt a reklám is bizonyítja. A kitünő persze szubjektív, mert valójában csak színében emlékeztetett az eredeti kólára, de ez nem tántorított el, hogy többször is beimádkozzam édesanyám kosarába egy-egy bevásárlás alkalmával. Már a '70-es évek vége felé eltűnt a forgalomból, valószninüsíthetőleg már az akkori minőségi elvárásokat sem érte el. Tényleg nagyon rossz volt, így remélhetőleg a retro come back sem támasztja fel.

Lehet kapni ma is? NEM!

(Hétfőn: Sport szelet)

A képet mirko vosátka küldte. Köszönöm!

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A zacskós karamellás tej a tejtermék piramis csúcsa volt! Egyszerűen kiharaptuk a sarkát, és öntöttük lefele. Valószínűleg ma már reggeli italnak hívnák, igen alacsony tejtartalma végett, de hát ez a '70-es '80-as években még nem volt szempont, és nem is baj. A karamellás tej a nyári hónapokban hamar indult erjedésenk (bizonyítva ezzel, hogy nem volt azért 100% szintetikus), és ilyenkor a felszabaduló gázoktól a zacskó jelentősen felfúvódott. Erjedésnek indult (pukkadáshoz közeli) zacskós karamellás tejjel dobálózni igazi kihívás volt: csak egyszer lehetett hibázani; aki nem kapta el, annak a lábánál robbant a tasak.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Tropikóla)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A sertésmájkrém a ’70-es ’80-as évek iskolai kirándulásinak, vándortáborainak, építőtáborainak, korházainak és a Magyar Néphadsereg hideg élelmezésének alapeleme volt. Mellé egy Mackó sajt, egy különleges vagdalthús és esetleg egy Sport szelet két vastag szelet kenyér társaságában, és kész is volt a hideg csomag, mely túlélte a rendszerváltását, kormányváltásokat, és mai napig fel-felbukkan a hideg étkeztetésben. A sertésmájkrémet is elérte az újítás szele, és megindult a füllel ellátott gyorsbontású konzervekben való értékesítése. Szerencsére mai napig fel-felbukkan a hagyományos, konzervnyitóval nyíló kiszerelés is. Gimnáziumban egy hetet a Budapesti Konzervgyárban töltöttem kisegítő munkásként, mely élmény 1985-ben elvezetett a felismeréshez, hogy a szocializmusból már nincs sok hátra. De vajon mi történhetett a konzervgyárban? Néhány osztáltársammal a hűtőházba osztottak be, ahol többek között a sertésméjkrém alapanyagául szolgáló májat is tárolták. Az volt a feladatunk, hogy az átfagyott májakat kellett kicsomagolnunk. A máj fagyasztott állapotban, nagy papír dobozokban érkezett a konzervgyárba, a dobozon belül műanyag fóliába csomagolva. A papírdoboz egyszerű ipari kiszerelés volt, mégis valahogy patínás. A doboz pontos feliratára már nem emlékszem, mert elvonta a figyelmem a doboz alján levő méretes felirat: Made in U.S.A. Immáron nem volt kérdéses, hogy a minden harmadik évben jól megérdemelt kék útlevél mellé miért csak 280 dollárt váltahttunk ki, és miért csak három évente: a kemény valutára szüksége volt a népgazdaságnak, hogy folyamatosan biztosítani tudja a sertémájkrém iránt támasztott hazai keresletet. Ha kell, USA importból! És én ezzel egyetértek. Hisz hogyan nézhettek volna a KB tagjai a dogozók szemébe, ha meginog a sertésmájkrémbe vetett vásárlói bizalom. Hogy ez hogyan vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a a szocializmusnak már nincs sok hátra, gyorsan belátható.

Ma is kapható? IGEN! (39 Ft)

(Holnap: Karamellás tej)

Vendégposzt neofrix baszmacs-tól

A bélszínroló mindig rejtély volt számomra. Gyerekkoromban azért, mert nem tudtam, mi a bélszín. Ezek megeszik az állat belét? - gondoltam émelyegve, és nem jutott eszembe, hogy én is megeszem a hurkát. Később pedig azt nem értettem, miért darálják le a marha legdrágább részét, hogy aztán kenyérrel meg fűszerekkel keverve fasírtot csináljanak belőle?

Előbb átverést sejtettem, hogy tán az ázott kenyeret akarják itt nekünk eladni, bélszínárban. Mennyi lehetett ebben a bélszín? A hatvanas évek bélszínrolóját már nem tudom elővenni, de mivel a termék ma is létezik, megnézhetjük, hogy most mi van benne:

- víz (34%)
- marhahús (20%)
- kenyér, zsemlemorzsa
- bélszín (9%)
- hagyma
- elemi rost (búza)
- tojáspor
- jódozott só
- szójaliszt
- fűszerek
- emulgeáló só (E450)
- ízfokozó (E621)

Az ázott kenyér megvan, kipipálhatjuk. A 9%-os hatóanyagtartalom talán kicsit szerény a termék nevéhez képest, de az ára nem tűnik szörnyűnek: bruttó 1000-2000 Ft kilója (2006), attól függ, mekkora csomagban vesszük. Ebből sehogy sem kerekedik ki egy minősített átverés. A bélszínroló-összeesküvés kulcsa nem a pénz, hanem a roló származása: ki kell derítenünk, honnan és miért jött a világra ez az étel?

A bélszínroló emlékeim szerint a hatvanas években tűnt fel, a létező szocializmus virágkorában. A kemény vonal hívei ekkortájt azon aggódtak, hogy a konszolidáció életszínvonaljavító intézkedései majd fellazítják a harcos proletáröntudatot. "Mit tehetünk, hogy (...) a kommunizmus pihentető, derűs partjaira lépő emberek ne a kényelemben szuszogva terüljenek el az anyagi jólét langyos homokpartjain?" - kérdezte Váci Mihály. Fridzsider- meg gulyásszocializmust emlegettek maró gúnnyal, de mellélőttek vele, mert az istenadta nép örömmel vette magára ezeket a jelzőket. Bele is épült mindkettő az országimázsba, pedig utóbbi akkor még fel sem volt találva.

Ebben a környezetben már nem számított főbenjáró bűnnek, ha valaki a jólét kérdéseit feszegette. A bátrabbak alkamatlankodni kezdtek, hogy miért nem kapni borjúhúst, pacalt, májat, s erre az illetékesek magyarázkodni tartoztak. Hol a kiviteli tervcélokat vették elő, hol meg Darwint, hogy az evolúció még nem készült el a hortobágyi kilencmájú libával. De azért néha azért összekapták magukat, és ilyenkor új termékek jelentek meg a Közértek polcain.

Tán bélszín is kerülhetett volna a hentes kampójára, de minek? Fölösleges erőfeszítés lett volna, hiszen a vesepecsenyét eredeti alakjában csak kevesen ismerték. A munkásosztály (az uralkodó) és a parasztság (a szövetséges) az előző rendszerben sem bélszínen élt, és később sem nagyon volt hol tanulnia. Ha életében egyszer ilyesmit kért a SZOT-üdülőben, kapott egy darab marhahúst, még jó ha nem a levesből. Talán ízlett neki, de csupán ezért nem szedte volna fel az utcakövet. A bélszín-probléma megoldására tehát elég volt egy nagyszerűen kitalált pótlék is.

Nincs rá bizonyítékom, de mélyen hiszek a bélszínroló-összeesküvésben. A rolóban pártunk és kormányunk zseniális alibijét, apológiáját látom. A roló nem csupán megmagyarázza, hová tűnt abból a rengeteg marhából a bélszín, de újradefiniálja a bélszín fogalmát is. A fura nevű burzsuj huncutságból mindenki számára elérhető, ismerős ízű étel lett. Nem foglalta el a bélszín helyét, mert az üres halmaz volt, csupán elvonta róla a figyelmet. Elkerülte a durva, nyilvánvaló hamisítás csapdáját, amibe a baráti szocialista országok rendre belepotyogtak, géppel szövött hússzeleteikkel együtt. A roló az évek során megbízható híveket szerzett magának, akik még az ilyen-olyan fingerek megjelenésekor sem pártoltak el tőle. Itt a vége, fuss el véle, mindenki jól járt.

Az összeesküvés egyetlen áldozata a göngyölt bélszín lehetne, de az egy gőgös arisztokrata, rá se hederít balkézről való gyermekére.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Májkrém)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A konyakmeggy hosszú történetre tekint vissza, és mint később megtudtam, messze nem a szocialista magyar édességipar vívmánya. Ennek ellenére a '70-es '80-as években ezt hittük. Dobozos kiszerelésben került forgalomba, valamint édességboltokban kimérve is árulták korhatárra való tekintet nélkül. Megoszlottak a vélemények, hogy a Dianás cukorka vagy a konyakeggy alkohol tartalma magasabb-e, ezért mindegyikből nagyobb mennyiséggel próbálkoztunk, de a várt hatás elmaradt. Ahogy írtam, a szocializmus éveiben azt hittük, hogy a konyakmeggy hungarikum, ezért a legtöbb családban egy-egy nyugati út előtt a téliszalámi és az Unicum társaságában ez is került a bőröndbe külföldre szakadt rokonok részére. A '90-es években ébredtem rá, hogy a nyugati világ is ismeri, mi több gyártja is a konyakmeggyet, és ráadásul nem is rossz minőségben. A konyakmeggy frissességét a Melba kockához hasonlóan a vízszintes felülete határozta meg: ha homorú volt, akkor már kiszáradt, és a meggy összeszáradtan húzódott meg a csoki burokban. Meglepetésként időről időre meggymag szilánkokat rejtettek el a meggy közepében, ami alkalmanként egy nem tervezett fogorvosi rendelésre való bejelentkezést is indukált. Általában szüleim kapták ajándékba vendégektől, amikor mi Macskanyelvet kaptunk. Ilyenkor sok rafináltságra volt szükségem, hogy néhány szemet megszerezzek tőlük.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Bélszinroló)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Vendégposzt AgentO-tól

Gyermekkorunk meghatározó trafikáruja, meglehetősen komoly presztízzsel rendelkezett egyedisége miatt, a szájban fellépő apró robbanások sorozata, ami agybizsergető érzést váltott ki, még nyelés közben is folytatódott, amikor a maradék cukor az ember nyelőcsövében durrogott el.
A Spanyol gyártó édessége az eredeti néven került piacra Magyarországon, így a fura hangzású „Peta Zetas” név, valamint a tasakon látható vidáman űrsétáló srác a legtöbb gyerek (mára felnőtt) tudatában örökre megragadt.
Tőlünk nyugatabbra ugyanez a cukor a „popping candy” és „crackling candy” neveken futott.
Gyerekfejjel felfoghatatlan volt, hogy mi is idézi elő a cukorkristályok „felrobbanását”, most azonban lerántjuk a leplet a titokról.
A mesterséges színezékkel és aromákkal komolyan feldúsított cukrot a légköri nyomásnál magasabb nyomású széndioxid gázban habosítva kristályosították, ennek köszönhetően a magasabb nyomású széndioxid a cukorkristályok zárványaiban marad.
A cukorból ezek a magasabb nyomású gáz a zárványokból az oldódás során apró pukkanások kíséretében távoznak.
A cukor nedvességre való érzékenysége miatt hermetikusan záró alumínium fólia tasakban került forgalomba, némi kipattogást a zacskó nyomkodásával is elő lehetett idézni.
Emlékeim szerint eper ízű volt a cukor és a kidurrogás után egy kis rágógumivá állt össze a maradék.
Ma is kapható, az immár 1979 óta gyártott cukor, de a fellelése már jóval nehezebb.
Az ezzel megegyező technológiával előállított cukrokkal találkozhatunk ma már nyalókákban, rágógumikban és táblás csokiban is.

Mit jelent magyarul a „Peta Zetas”?

(Hétfőn Respecta kérésére: Konyakmeggy)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A retro gastro blog logóját is kölcsönző boci, háttérben a havasokkal a '70-es '80-as évek nagy mítosza volt: a táblás tejcsoki egyedülálló letéteményese. Elődje 1920 körül készült el a szerencsi csokoládégyárban és a ‘Szerencsi tejcsokoládé’ nevet viselte. Már az akkori ‘Boci’ tejcsokoládé is igen változatos méretekben volt kapható, az egykockás formától a 200g-os kiszerelésig. A háborút követően, az ötvenes években a Boci csoki szinte a ‘magyar csokoládé’ szinonimája volt. Bár neve (Szerencsi tejcsokoládé/TEJ) sokáig nem változott - csak a csomagolás esett át több változáson -, a tehén/boci folyamatos jelenlétének köszönhetően a köznyelvben csak ‘boci csoki’-ként emlegették a terméket. (Csokoládé Magazin) A nagy 200 g-os csoki 2 cm széles létraszerű osztással került forgaloma, minden osztásbáa beleírva: SZERENCSI. A Macskanyelv kakaóvaj tartalmát ugyan nem érte el, de még így is a prémium kategóriába tartozott, és igen ritkán jutottam hozzá. Sajnos.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Robbanó cukor)

A csokiparány túlhatározottságot sugall, hisz más parány valószínűleg nem is létezik, csak csokiparány (vaníliaparány, eperparány stb???). A parány azonban megérdemli, hogy a magyar nyelv külön szót szenteljen neki, mert nagyon finom volt már a '70-es években, feltételezhetően előtte is. Hasonlóan a többi presztízs édességhez (Macskanyelv, Pilótakeksz stb.) gyerekkoromban csak vendégségben találkoztam vele... Egészen 1984-ig, amikor az osztállyal egyhetes kisegítő munkán vettünk részt a Duna Csokoládégyárban. A paránnyal való kapcsolatom ekkor markánsan megváltozott. Első nap a csokoládégyár egyik alkalmazottja elmondta a feladatunkat: futószalagról a parányt leszedni, és előírt módon dobozokba helyezni. 5 parány egy sorba, és 8 sor egy dobozba. Mielőtt befejezte volna az eligazítást, megjegyezte, hogy paránnyal dobálózni tilos. Nem hiszem, hogy enélkül a tanács nélkül valaha eszünkbe jutott volna a csokoládégyárat hadszintérré varázsolni, de a tiltás magában hordozta a megszegését is. Azóta tudom, hogy a parány méretéből és textúrájából adódóan ideális eszköz kemény csatákra, a csokigyár raklapjain álló rekeszek pedig fedezéknek és muníció raktárnak. Biztosan állíthatom, hogy a mai paintball méltó elődje volt.

Lehet ma is kapni? IGEN!

Kérdés: Honnan ered a parány szó?

(Holnap: Szerencsi csoki)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A '70-es évek első ivóleve 2 dl-es plasztik palackokban került forgalomba, a szívószálnak külön nyílás lett kialakítva, melyet ollóval kellett megnyitni. Napköziben hetente egyszer kaptunk ivólevet, ilyenkor ez leves helyett volt. Szerencsés esetben gyümölcslé volt, kevésbé szerencsés esetben paradicsomlé. A paradicsomlevet mindenki utálta, és tüntetőleg senki nem itta meg. Azon kevesek, akik mégis szerették, okosan titkolták, sosem derült ki róluk. A Sió hamar átvette a vezető szerepet az ivólé piacon, és korát meghazudtoló modern alucsomagolással rukkolt elő. A paradicsom ivólé még sokáig palackozva került forgalomba. Egy-egy magára valaimt adó ABC teljes felső pult tarktust tartott fent az üveges paradicsom ivóleveknek, melyből nemcsak azért nem fogyott, mert a magas polcok megközelítése nehézkes volt, hanem mint írtam, a gyerekek között teljes kiközösítésre kárhoztatott. Az ilyen, hónapok óta a boltokban álló paradicsom ivólevek tetején sárga átlátszó folyadék vált ki, valamint a palackokon természetes porlerakódás alakult ki, melyek tovább növelték az addig is jelentős ellenszenvet. Az ivólevet a '80-as években nevezték át fokozatosan rostos gyümölcslévé, ezzel is artikulálva a paradicsomlé kirekesztettségét.

Kapható mai is? IGEN!

(Holnap: Csokis parány)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A Macskanyelv a ’70-es ’80-as évek legjobb minőségű tejcsokoládéja volt. Kakaóvaj tartalma elérte a 30%-kot, ami az akkori időkben kiemelkedőnek számított. Családunkban macskanyelvet kizárólag vendégségbe vittünk ajándéknak, vagy kaptunk, ha hozzánk érkeztek vendégek. Ilyen esetekben azonnal felbontottam, és végzetem vele, mielőtt még szüleim praktikus megfontolásból el nem rakták előlem, hogy a legközelebbi vendégségbe legyen mit vinnünk. A Macskanyelv annyira presztízs csokoládé volt, hogy még Mikulásra vagy Húsvétra sem kaptam. Miből ered a Macskanyelv neve, és van-e köze a Cicavízióhoz valamint a Futrinka utcához, nem sikerült kiderítenem, ezzel kapcsolatos összes információt szívesen fogadok. A Macskanyelv túlélte a rendszerváltást, és mai napig kapható, bár egykori fénye meglehetősen megkopott. Egy nem reprezentatív felmérés alapján napjainkban a 10-12 éves korosztályban százból nulla gyerek fogyasztott Macskanyelvet, és hasonló arányban hallottak róla valaha. Ez azt is valószínűsíti, hogy bár túlélte a Macskanyelv a rendszerváltást, a vásárlói célcsoport kor szerinti megoszlása jelentősen megváltozhatott, és feltehetően a csokoládé termékpalettán is jelentősen vesztett egykori vezető pozíciójából.

Kapható mai is? IGEN!

Kérdés: Mi a kapcsolat a Macskanyelv és a Cicavízió között?

(Holnap: Ivólé)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A lengyel kréker a '80-as évek egyik legfinomabb sós keksze volt: omlós és friss. Még ma is megállná a helyét a chips-ek világában, bár a dobozáról már biztosan száműzték volna a pohár sört.

Kérdés: Mit jelent az, hogy brydzowe?

(Hétfőn: Macskanyelv)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A '70-es években az iskolatej 2 dl-es poharas kiszerelésben került forgalomba, mint a joghurt, a gyümölcsjoghurt, a kefír, a tejföl és a csokoládés tej. A záró alufólia színe különböztette meg őket. Kék volt a tej, piros a tejföl, narancssárga a joghurt, színes a gyümölcsjoghurt, zöld a kefír, piros a tejföl és barna a csokoládés tej. Egyszerű volt, mint a pofon, már egy 4 éves gyerek is be tudott vásárolni. Bár a tejet nem szerettem, az iskolatejet mindig szívesen ittam. Abban ugyanis sosem úszkált tejföl. Hogy a poharas tejet miért hívták iskolatejnek, és a joghurtot miért nem iskolajoghurtnak nem tudtam, de elfogadtam a többi megválaszolatlan kédéssel együtt.

Kérdés: Miért hívták a poharas tejet iskolatejnek?

(Holnap: Lengyel kréker)

A színes golyórágó azért volt nagyon jó, mert (ellentétben a laprágóval) 2-3-at összerágva óriási lufikat lehetett fújni belőle. Egy-egy ilyen rágót egész nap képesek voltunk rágni; ebédnél a tányér szélén pihent, majd ismét vissza a szájba. 1980 augusztusában azon kevés szerencsés gyerekek közé tartoztam, akik Lengyelországban vehettek részt egy 10 napos nemzetközi úttörőtáborban. Erre a hosszabb útra jelentős mennyiségű golyórágót csomagoltam, bár akkor még nem tudtam, hogy milyen fontos csereeszköznek bizonyul majd a Biesko-Biala-i táborban. A lengyel úttörők harcer csajkát, kést, övet vagy akár hátizsákot is cseréltek egy-egy golyórágóért. A rágó darabja akkor 1 Ft volt, ami nem volt komoly összeg egy bőr övért vagy hátizsékért, így méltán voltam büszke,  hogy milyen jó üzletet kötöttem. A fejemben már kereskedelmi mennyiségű tranzakciók terveit is szövögettem, melyek több ok miatt sem valósultak soha meg.

(Holnap: Iskolatej)

(A képet kenyi küldte. Köszönöm!!)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A '80-as évek magyar édessigépiarának egyik nagy vállakozása volt, hogyan lehet csokoládé és mogyoró nélkül mogyorós csokit előállítani. Ennek a kezdeményezésnek az eredménye lett az Africana. Olcsó volt, édes és határozottan ehető. A piros mogyoróst persze meg sem közelítette, de hát ez valószínűleg nem is volt cél. Mi csokinak hívtuk, bár még a csokiszerű termék szintet sem érte el. Nem baj, akkor ezt így szerettük. (A termék a Kiváló Áruk Fóruma minősítéssel rendelkezett!!)

(Holnap: Golyó rágó)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Vendégposzt kfszsz-től

Azon szerencsés emberek közé tartoztam, akinek voltak nyugati rokonai. Nem, nem zalai, vagy győri családtagokra gondolok, hanem a Lajtán túlra. Édesapám testvére él(t) kint az NSZK-ban. Először 6 évesen 1976-ban láttam meg a csodált kapitalizmust, de akkor a banánon és a szilveszteri tűzijátékon kívül nem sok minden ragadott meg.
Annál nagyobb élmények értek kamasz koromban. A kisgombócos, de fantasztikus ízű olasz fagylaltok, a McDonald’s, a Wendy’s, a csokik és a chips. Nagyon vagány dolog volt a chips majszolása, de megmondom az őszintét, nekem nem ízlett. Miért? Azért mert én otthon saját magam csináltam a chips-et, jobban mondva snack-et. De mi is volt ez?
Nagy zacskóban henger alakú tészta, melyet forró olajban kellett aranybarnára sütni ez volt a Csabai snack. Egy zacsi két sütésre volt elegendő, s minthogy korábban már kiderült, kissé mániás vagyok, heteken, talán hónapokon keresztül naponta sütöttem ki a snack-et, és miután vegetával összekevertem, az arra rendszeresített tálba helyeztem, majd percek alatt, még melegében, elfogyasztottam. Imádtam!

(Kedden közkívánatra: Africana csokoládé)
 

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A mai EGIS gyógyszergyárat egykoron EGYT-nek, Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárnak hívták. Hogy a ROLL jégkrém szempontjából ez mirét fontos, az hamarosan kiderül. A EGYT egyik tevékenysége, ahogy ezt a neve is sugallja, a tápszergyártás volt, amire a gyár körmendi részlege szakosodott. A tápszer előállításához tehén tejet használtak. A tápszer melléktermékként jelentős tejszármazék maradt fent, melyet a ROLL jégkrém előállítására használtak fel. Nyaranta édesanyám, mint az akkori EGYT alkalmazottja alkalmanként 20-30 félig megolvadt ROLL jégkrémmel állított haza, amit akkor azonnal el kellett fogyasztanunk. Általában ilyenkor a a jégkrém jelentős része már mind a csoki burokból, mind a papír csomagolásból kifolyt, és a hűtőtáskaszerű alkalmatosság alján gyűlt össze. Ennek ellentételezéseként viszont sem LEO, sem ROLL jégkrémet szüleimtől kereskedelmi forgalomból nem kaptam.

Kérdés: Mi történhetett télen a tápszer melléktermékével?

(Holnap: Csabai snack)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A '70-es években két jégkrém márka uralta a piacot: a LEO és a ROLL. Eleinte csak pálcás jégkrémek voltak, majd később bukkant fel a dobozos, majd a családi LEO. A pálcás LEO jégkrém 3 Ft-ba került, és ezzel az árral sajnos teljesen elérhetetlen volt számomra; három gombóc fagyi ára!!! Akkor jutottam először hozzá, amikor a nyelvi napközis táborban Pünkösdfürdőn a Bivalyos étteremben desszertként ezt kaptuk. Nagyon finom volt! Nálunk otthon csak a ROLL jégkrém volt elfogadott. Hogy miért, arról szóljon a holnapi poszt.

Kérdés: Milyen ízekben került a pálcás LEO forgalomba?

(Holnap: ROLL jégkrém)

Retro Gastro vendégposzt!

A Kismackó hasonlított a Balaton szelethez, de tejcsokival volt bevonva és kisebb is volt. Legnagyobb baj mégis a csomagolással volt: a dedós maci kép miatt már második általánosban számüzetésre kényszerült. Kismackó csokit enni ciki volt, ezért 7 éves korom után már csak elvétve egy-egy Mikulás csomagban találkozatm vele. Utólag visszaemlékezve azért nem volt olyan rossz.

(Holnap közkivánatra: LEO jégkrém)

Vendégposzt kfszsz-től

A nyolcvanas évek közepén kezdtem ráébredni, hogy szeretek a konyhában forgolódni (mára ez a lelkesedésem alábbhagyott). Sajnos falusi gyerek révén viszonylag ritkán jutottam hozzá napi betevő fagyimhoz. Akkoriban elég sokféle, különböző fajtájú porfagyit lehetett kapni, no meg mindenkinek megvolt a maga fagyi receptje. A konyhák mélyén különböző ízű, színű, s bizony illatú fagylaltok születtek. Egy napon –arra már nem emlékszem ki vásárolta meg – a kezembe akadt egy újdonság. Kör alakú dobozban olyan fagylaltpor, melyet tejjel kellett készíteni és habszifonpatronnal lehetett előállítani. Napról napra gyakoroltam az elkészítését, s a végére profi fagyikészítő mester lettem. Habverővel összekevertem a port a tejjel, beletöltöttem a szifonba, majd kis idő múlva – itt elhalványultak az emlékek, hogy ez mennyi idő volt - üvegkelyhekbe töltöttem, s be a fagyasztóba. Néhány óra múlva meg is fagyott az egész. Tisztán emlékszem az üveg alján olykor kissé más állagú(fagyott és szénsavas) jég volt. Soha nem sikerült ezt elkerülnöm, de ízlett ez is. Mivel egy kisség mániás vagyok, évekig majdhogynem naponta készítettem magamnak a fagyit, míg el nem kerültem otthonról, s a termék is megszűnt. A klasszikus három ízben lehetett kapni: csokoládé (ez volt a favorit), vanília és puncs. Ma is a számban érzem az ízét. Ha lenne még ilyen, biztos készítenék gyermekeimnek, és persze magamnak, bár akkor egy habszifont is be kellene szerezni ehhez.

(Holnap: Kismackó szelet)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megosztd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A derby keksz négy sarkát volt a legnagyobb élvezet lerágcsálni, majd a töltelék mentén szétfeszítve a kekszről a nugátos tölteléket lerágni.

Más emlék? Volt aki valaha kiszinezte, és kivágta a doboz hátán levő állatfigurát?

(Hétfőn: Színes fagylaltpor)

A McDonald’s egész gyerekkoromban egy fogalom volt. A Nyugat megtestesítője. 14 éves koromban a nyári szünetben jártam először Nyugaton, és a vakáció fénypontja volt, amikor beléphettem az addig elérhetetlen McDonald’s-ba. Bár az árak kicsit sokkolóak voltak a hazai hamburger árakhoz viszonyítva, mégis feledhetetlen élmény volt. Aztán jött az ősz és a szürke hétköznapok, és további ácsingózás a McDonald’s és a Nyugat után. 1988 április 29-én azonban katartikus változás történt. Míg én a Varsói Szerződés kötelékében Gyöngyösön szolgáltam, megnyílt a budapesti Régiposta utcában Kelet Európa első McDonald’s étterme. Bár sokan a ’89-es páneurópai piknikkhez kötik a vasfüggöny leomlását, mi tudjuk, hogy valójában ez ’88 április 29-én történt. A McDonald’s elhozta nekünk a szabadságot, nem kellett már világútlevél, volt nekünk saját McDonald’s-unk. Sajnos augusztusig várnom kellett, hogy szabad polgárként léphessek a budapesti McDonald’s-ba, mivel sorkatonai szolgálatom még néhány hónapig ezt nem tette lehetővé. A leszerelés napján aztán az első utam a Régiposta utcába vezetett. Szabad szemmel jól látható sor kígyózott a bejárat előtt, akárcsak az Adidas boltnál néhány sarokkal feljebb. Miután bebocsátást nyertem, újabb sorba állhattam be, ami a pultnál alakult ki. Akármennyit is kellett akkor várnunk, felemelő érzés volt! Tizenöt termékből lehetett akkoriban választani; a legdrágább étel a Big Mac volt, ami 43 forintba került. Még évekig jártam rendszeresen a McDonalds-ba, míg lassan megszoktam, és kezdtem elfogadni, hogy ez nem egy egyszeri különlegesség, hanem az életünk része. A McDonalds tanított meg a kapitalizmusra is, ahogy a szemünk láttára törte kerékbe a City Grill addigi népszerűségét, és a magyar étterem lánc hamarosan bezárni kényszerült.

Kérdések: Mennyibe került egy hamburger és egy Big Mac menü? Kinek van személyes emléke a nyitás napjáról?

(Holnap: Derby keksz)

Szerkesztői üzenet:
A Retro Gastro eddig megszokott blog bejegyzései befejeződnek, a mai az utolsó ilyen jellegű poszt. De azért nem kell elköszönnünk, mert továbbra is minden munkanap egy új retro gasztro képet rakok ki a blogra, de immáron saját emlékeim nélkül. A kommentjeiteket továbbra is várom, és komment formájában én is írni fogok! Tartsuk meg közösen a Retro Gastro blog-ot! Üdv, R.G.