A csokiparány túlhatározottságot sugall, hisz más parány valószínűleg nem is létezik, csak csokiparány (vaníliaparány, eperparány stb???). A parány azonban megérdemli, hogy a magyar nyelv külön szót szenteljen neki, mert nagyon finom volt már a '70-es években, feltételezhetően előtte is. Hasonlóan a többi presztízs édességhez (Macskanyelv, Pilótakeksz stb.) gyerekkoromban csak vendégségben találkoztam vele... Egészen 1984-ig, amikor az osztállyal egyhetes kisegítő munkán vettünk részt a Duna Csokoládégyárban. A paránnyal való kapcsolatom ekkor markánsan megváltozott. Első nap a csokoládégyár egyik alkalmazottja elmondta a feladatunkat: futószalagról a parányt leszedni, és előírt módon dobozokba helyezni. 5 parány egy sorba, és 8 sor egy dobozba. Mielőtt befejezte volna az eligazítást, megjegyezte, hogy paránnyal dobálózni tilos. Nem hiszem, hogy enélkül a tanács nélkül valaha eszünkbe jutott volna a csokoládégyárat hadszintérré varázsolni, de a tiltás magában hordozta a megszegését is. Azóta tudom, hogy a parány méretéből és textúrájából adódóan ideális eszköz kemény csatákra, a csokigyár raklapjain álló rekeszek pedig fedezéknek és muníció raktárnak. Biztosan állíthatom, hogy a mai paintball méltó elődje volt.
Lehet ma is kapni? IGEN!
Kérdés: Honnan ered a parány szó?
(Holnap: Szerencsi csoki)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
