Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Az Retro Étlap totó érdeklődés hiányában kevés részvéttől övezve csendben kimúlt. Retro étlapok még lesznek, de tipp nuku. Jó böngészést!

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Retro Gastro játék! A nyári szünetig (amennyiben van érdeklődés) 13+1 posztban dátum nélküli étlapok kerülnek terítékre. A kérdés egyszerű: mikorra datálható az étlap (év, hónap, nap)? A választ lehetőleg indoklással várjuk. Leadási határidő a következő poszt megjelenése! A játék végén a legjobban tippelők (és indoklók) értékes nyereményben részesülnek.

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Előző étlap megfejtése:

(Következő poszt: pénteken)

Retro Gastro játék! A nyári szünetig (amennyiben van érdeklődés) 13+1 posztban dátum nélküli étlapok kerülnek terítékre. A kérdés egyszerű: mikorra datálható az étlap (év, hónap, nap)? A választ lehetőleg indoklással várjuk. Leadási határidő a következő poszt megjelenése! A játék végén a legjobban tippelők (és indoklók) értékes nyereményben részesülnek.

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Előző étlap megfejtése:

(Következő poszt: kedden)

Retro Gastro játék! A nyári szünetig 13+1 posztban (amennyiben van érdeklődés) dátum nélküli étlapok kerülnek terítékre. A kérdés egyszerű: mikorra datálható az étlap (év, hónap, nap)? A választ lehetőleg indoklással várjuk. Leadási határidő a következő poszt megjelenése! A játék végén a legjobban tippelők (és indoklók) értékes nyereményben részesülnek.

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

Előző étlap megfejtése: 1984. június 14. (az még versenyen kívül volt.)

(Következő poszt: pénteken)

Indul a Retro Gastro játék! Az elkövetkezendő posztokban (amennyiben van érdeklődés) dátum nélküli étlapok következnek. A kérdés egyszerű: mikorra datálható az étlap (év, hónap, nap)? A választ lehetőleg indoklással várjuk. A játék végén a legjobban tippelők értékes nyereményben részesülnek.

A mai poszt bemelegítő, az éles játék pénteken indul!

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

ANYÁK NAPJÁRA VÁSÁROLJON NÁLUNK: ÉDESSÉGEKET!

Az anyák napi motívum ügyesen került elrejtésre az étlap alján. Az édességekről, melyeket anyák napjára ajánl a Szalajka Vendéglő nem sok derül ki, így lesz aztán igazi meglepetés a muttinak!

(Kedden: Lajosforrás Turistaház)

Retrogasztro a XXI. században kedden (ápr. 19.) 23:25-kor az RTL Klubban!

Élelmiszeriparunk furcsa dolgokat produkált, és még több furcsa szerkezet gyártását inspirálta a termelőszövetkezetekben, a kupakletekerő műszertől az univerzális konzervnyitóig. Arra az időre emlékezünk, amikor még voltak MGTSz-ek, és nagy élelmiszeripar.

„Imádtam nagyanyám konyháját. Hát persze, hogy imádtam, másképpen főzött, mint anyám – nem jobban, másképpen. Szerettem a konyháját, kicsit ósdi, kicsit lomos, de sokkal több holmi volt benne, mint az anyáméban. Érthetetlen csúcsos bögrék, tányérok füllel, már nem lehet ilyeneket kapni, és kevesebb is volt a holmi, mert vidéken éltek, önellátóak voltak sok dologban.

Anyám konyhafiókjában olyan dolgok rejtőzködtek, amelyeket ott, vidéken nem láthattam, de itt a lakótelepi lakásban létszükséglet volt a létük. Volt konzerves üvegnyitó, ami persze a nagyinál fölösleges volt, de anyám nem tudta volna kinyitni nélkülük a bolgár zöldbabot, vagy a magyar savanyú uborkát. Aztán a kacatok között volt az üdítősüveget nyitó szerkentyű, amely sokoldalú volt, mert a sört is nyitotta, nem csak abban segített, hogy lecsavarja a fémzárat.

Állítom, akkoriban minden sokkal finomabb volt, nem volt egyenízű mint ma, amik a mukultik elárasztják a piacot – Bécsben ugyanazt kapom, mint Budapesten, Párizsban, mint Bukarestben. Ott a limópor, és a téli fagyi. Micsoda ínyencségek! És a Frutti, beleragadt a fogunkba, nagyanyám meg sem próbálta, mert kitépte volna a fogsorát. De gyerek voltam, és élveztem az életet – a habszifonból egyenesen a számba nyomtam a tejszínhabot, amit az anyám előtte megédesített és kakaót is adott hozzá! Persze nem mindig sikerült ez, mert elsőre tuti, hogy nem a szifonba ment a patronból a gáz.

Valamelyik nap elfogott a nosztalgia, megkóstoltam a téli fagyit. Pocsék volt, és így jártam a pezsgőporral is. Hát, felnőttem, megöregedtem. Viszont jól szórakoztam Veress Kriszta filmjén, amelyben saját hasonló élményeit dolgozta föl, kalandját a hiánygazdasággal.”

Részletek a XXI. században (RTL Klub) 04.19-én 23:25-kor!

Az árak Euróban kerültek feltüntetésre.

Az étlapot a Philippe - a belga étterem bocsátotta rendelkezésre.

(Kedden: Retro étlap folyt. köv.)

Vannak olyan retro emlékek, amelyekhez nem zabad gondolatokat fűzni, mert azzal cak romboljuk a retro áhítatot. Így lennék én a 682.RAMPA.III.ozt. '65 auguztus 22-i étlappal. Hova tűnt az S? - kérdezem megilletődötten, éc ha már éppen az S betű tört ki az Erika írógép oly cok karja közül, mitől függött, hogy C-vel helyettecítették, vagy odakanyarították kézzel, vagy ecetleg kihagyták. Mindenecetre én úgy vagyok vele, hogy a 682.RAMPA.III.ozt. hitelt érdemlően bizonyította, hogy az S betűn túl is van élet.

Rézemről ennyi.

(Pénteken: Újabb étlap)

(Az étlapra az a la Beck egyik bejegyzécében bukkantam. BeckZu-nak hála érte!!)

Vendégposzt Phoebe-től

Amikor visszarévedek a megboldogult nyolcvanas évekbe, gyerekkorom éveibe, akkor két dologra kristálytisztán emlékszem, a játszótéri rakétamászókára, és a paprikás kukira, vagy Fincsire (ez volt a márkaneve), komolyabb nevén paprikás extrudált kukoricapehelyre (ugyan ki hívja így?). A rakétamászóka egészen biztosan nem felelt meg az EU-s szabványoknak, egyrészt abból a kiváló, fogkiütő fémből készült, mint a többi akkori játszótéri játék, három szintre lehetett felmászni, a szinteken elvileg fa ülésbetétek voltak,de a mi játszóterünkön a középső szint hiányzott, és a többin sem volt mindenhol hiánytalan a fa ülésbetét, másrészt fogódzkodó sem volt igazán rajta, horpadt volt a teteje, többször leestünk róla, mi mégis szerettük. Ott ülve váltottuk meg az énekkari lógások alatt később kiskamaszként a világot is.
És mivel volt érdemes oda felülni egy jó beszélgetésre? Vagy egy adag Zizivel, vagy egy adag Fincsivel. Tulajdonképpen a paprikás kuki már egy alfaja volt az extrudált kukoricapehely családnak, lehetett kapni sima sósat is, de a paprikás már csak színe miatt is sokkal érdekesebb volt, és tényleg nemcsak ételszínezék lehetett benne, igazán pirospaprika ízű volt. Érdemes volt úgy enni, hogy egyet rágás nélkül bevenni a szájba, és a levegős állaga miatt pillanatok alatt "olvadt" a szájban. Ha az embernek elég nyála volt négyet-ötöt is meg tudott "olvasztani", de ehhez nem ártott egy kis Traubi mellé, a paprikás kukoricapehely extrém szomjúságot tudott okozni fél zacskó után. Jellegezetes szülinapi zsúrétel is volt (hol voltak akkor még a chipsek?) a Nógrádi sós ropi mellett. Azon ritka kivételek közé tartozott az életemben, amivel egyszer még a gyomromat is elrontottam, és mégsem undorodtam meg tőle. Egy nagyobb rakétás beszélgetéshez, gondoltuk a barátnőmmel, egy kis luxust is belopunk úttörőéletünkbe, és külön-kölün vettünk magunknak egy teljes zacskó Fincsit. Ebéd híján, -aznap a menza nem alkothatott túl jót- befaltunk egy-egy zacskóval. A paprikás kuki az az étel, amit akkor sem tudsz abbahagyni, ha már hánynod kell tőle. Sőt, érdemes a végén az olajjal odaragadt kis morzsákat is bezúdítani a szájba, majd a pirosra színeződött sós ujjakról is lenyalni a maradékot, meg a játszótéri koszt. Mit mondjak, imbolygott kicsit a rakéta alattunk, de nem a szocialista ipar hibája miatt, hanem a felfordult gyomrunk miatt, amit egy teljes zacskó per fő Fincsi okozott.Mégis, a következő héten is ott ültünk a rakétán, igaz, okosabban, már egy zacskót ketten megosztva.
A paprikás kukit, és a sima sós változatot ma is kapni, különféle kis és nagy gyártóktól, és ez igen nagy boldogság! Csak a régi rakétamászóka emlék már.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Kedden: Étlap 1965-ből)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Vendégposzt mutant-tól

Nem is tudom, mikor ettem utoljára, de imádom felidézni az ízét. Gyerekkoromhoz köt a kapor és a túró ezen frigye. Sosem felejtem el édesapám izzadt homlokát, ahogy a 30 fokos melegben készítette nekem. Merthogy leginkább én szeretem:) A sütő mellett itta a csatos üveges sört, majd nagy hévvel elnyújtotta a kismadaras viaszterítőn a tésztát.

  - Nagyanyádtól tanultam még. Ritkán került az asztalra hús vagy sütemény, de megoldotta az öreglány. És ha visszagondolok; szerettünk összeveszni az egyetlen grízgaluskán a levesben. Végül persze mindig nyolc részre osztotta. Tanuld meg fiam (gyakran hívott így lány létemre): ahogy öregebb leszel, másnak tűnnek az élmények. Ma már nem találom viccesnek, hogy pálinkás kenyérrel etettük a macskákat.
Ó, azok a nyarak. Az uborkakovászolások, a libaőrzések a húgommal, a nagy bringázások...és nagyanyám lepénye, amit soha, de soha sem felejtek el!

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt,
• csipet só,
• 20 dkg margarin,
• 6 dl tejföl,
• 2 dkg élesztő,
• 10 dkg porcukor,
• a tepsi kikenéséhez margarin,
• 4 tojás,
• 50 dkg tehéntúró,
• 1 csokor kapor,
•  búzadara, olvasztott vaj
• 20 dkg főtt burgonya

Elkészítés:

(Pénteken: Paprikás kuki)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Vendégposzt Ilditől

"Kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is tölthetik...!" - érvelt egy terebélyes farkú mókus 1986-ban egy tévéreklámban az akkor már kis, öblös tégelyekben kapható mogyorókrém fogyasztása mellett.
Nem mintha különösebben erre biztatni kellett volna bárkit is! 1986 szeptemberében új, fehér panelekből összerakott ABC épült az iskolánk mellett, és benne az első számú nóvum a gyümölcsdzsemhez hasonló kiszerelésű kis mogyorókrém volt, a tetőfólián egy mókussal, kábé olyannal, mint a környezetismeret-könyvben.
Szó sem volt se kenyérről, se süteménytöltögetésről; a vásárlás után a bolt árkádjai alatt, a diplomatatáskánkon ülve, ujjal ettük. Én az elején próbálkoztam a zárófóliából sodort kiskanállal, de nem vált be. B. Móni saját bevallása szerint akár tízet is meg bírt volna enni belőle. Szó ami szó, nem volt rossz ízű, olyasmi volt, mint a selyemcukor tölteléke. Könnyen olvadt; de persze nekem rém gusztusos volt. Iskola után kis csoportokba verődve nyalogattuk a barna cuccot a kezünkről... Nyami!
Volt aztán ugyanilyen kis dobozos diókrém is - az pedig a Derby keksz töltelékére hajazott a leginkább színében, ízében, állagában is, az pedig így, önnön töménységében korántsem volt olyan élvezetes, mint a mogyorókrém.
Ha jól emlékszem, annak idején 7 forintba került egy ilyen kis dobozkával.
Nagy kérdés, hogyha a (számomra ismeretlen) gyártók nem ilyen "ujjazásos" (bocsánat!!!) fogyasztásra szánták, akkor miért nem lehett nagyobb kiszerelésben is kapni? Mert hány ilyen kis dobozkával kellett volna venni, hogy, teszem azt, egy szülinapi tortát megkenj vele? Nem hinném, hogy valaki is erre vetemedett volna; az pedig, hogy ilyet kenyérre kenve együnk, teljesen elképzelhetetlennek tűnt. Messze voltunk attól, amikor a Nutella, mint a "gyerekek kiegyensúlyozott reggelijének elengedhetetlen kiegészítője" (hahaha) jelent meg a reklámokban.
Sajnos nincs semmilyen fotóm, nem tudom, ki és hol gyártotta, csak az ízre meg a reklámra emlékszem, meg a ragacsos kezeimre iskolából hazafelé menet."

(Kedden: Kapros-túrós lepény)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A napköziben a konyhás néniket nem sok gasztronómiai feladat terhelt, mivel minden ételt központilag szállítottak, és a moslékot is központilag fuvarozták el. Ami rájuk maradt, az a melegítés, osztás, mosogatás. Valójában a tepertőkrémes kenyérnél ért ez a felismerés, amikor elkezdtem azon töprengeni, hogyan tud rászáradni a kenyérre a tepertőkrém, amíg a napos felhozza az uzsonnát a földszinti konyhából. Aztán amikor én lettem napos, és tepertőkrémet kaptunk uzsonnára, minden kiderült: a tepertőkrém már a konyhában össze volt száradva a kenyéren. Ez alapján könnyű volt levonni a következtetést, hogy minden valószínűséggel a tepertőkrémes kenyerek már megkenve érkeznek az iskola konyhájára, ezzel is tehermentesítve a konyhás néniket a kulináris feladatoktól. (Később ezt több bennfentes is cáfolta, de akkor az összeszáradt tepertőkrém rejtélye továbbra is megoldásra vár.)  A megszáradt tepertő azonban cseppet sem szegte kedvünket a rajongástól, a friss kenyér, és a kenyér nagyobb lyukaiban meghúzódó "chunk"-ok kárpótoltak a kenyér többi részén töredező tepertőkrémért. És mint oly sok más ételből, ebből is a napközis volt az igazi, azóta sem sikerült a nyomára bukkannom.

(Pénteken: Kismókusos mogyorókrém)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A napköziben azon nagyon ritka esetekben, amikor ebédre ivólé volt, levest nem kaptunk. Vagy leves, vagy ivólé! Persze az ivólé sokkal nagyobb becsben állt, mint az egyen levesek, egyrészt mert finom volt, másrészt, mert ritkaság számba ment. Az ivólé nagyon édes, barnás színű volt, tipikusan őszibarackból vagy alma/körtéből készült, szigorúan enyhe hypo szagú műanyag bögrében. A később megismert néhány százalékos ivólevekkel ellentétben (amit akkor már angloszaxon befolyás hatására dzsúsznak hívtak) valóban gyümölcsből készült, és finom is volt. Az ivólevet az ebéd elején benyakaltuk, és utána szomjaztunk egész ebéd alatt, mert ilyenkor a vizes kancsók sem kerültek az ebédlő asztalra: ivólé volt, és kész. Ennyi viszontagság ellenére is nagyon jó emlékeim maradtak a '70-es évek ivóleveiről, és a '80-as években hosszú éveket kellett várni, míg a trónkövetelő dzsúszokból is lassan megjelentek a 100%-osak, amik valahogy ismét kezdtek hasonlítani az egykori ivólére. (Vajon az ivólé, mint szó miért kopott ki a magyar a nyelvből?)

(Kedden: Napközis tepertőkrém)

Felhívás: A következő posztokhoz keresek '70-es '80-as évekből étlapokat. Ha valakinek van, kérem, küldjön egy képet róla a retrogastro@freemail.hu címre.

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A vajas kenyér a napközis uzsonnák legmegbízhatóbb tagja volt, minden uzsonna alapelemeként szolgált. A jó vajas kenyérhez csupán két dologra volt szükség: friss kenyérre és vajra. Ezt a leckét jól tudták a '70-es, '80-as években, és egy-két ujjnyi szelet kenyérre jó vastagon kenték a vajat úgy, hogy a kenyér nagyobb lyukait is biztonságosan betömje. Ez így önmagában annyira finom volt, hogyha alkalmanként mégis egy-egy (szigorúan félkör alakú) fél szelet turista szalámit kaptunk is a vajas kenyéren, azt biztosan a tálcára pöcköltük, hogy a finom vajas kenyér ízét el ne rontsa. De már ez is a múlté... Ma már a közétkeztetésben a vajas kenyeret margarinnal kenik, így tovább szót vesztegetni rá nem is érdemes. Jó hír azonban, hogy Michelin csillag várományos éttermek asztalán ismét fel-felbukkan a friss kenyér igazi vajjal, méltó emléket állítva az egykori napközis vajas kenyérnek.

(Pénteken: Napközis ivólé)

Felhívás: A következő posztokhoz keresek '70-es '80-as évekből étlapokat. Ha valakinek van, kérem, küldjön egy képet róla a retrogastro@freemail.hu címre.

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A napköziben hétfőnként gyakran volt krumplis tészta, mivel akkoriban a hét eleji friss alapanyag beszerzése és elkészítése komoly kihívást jelentett a közétkeztetésnek, így maradtak azok az ételek, amikhez nem volt szükség friss alapanyagra, például a krumplis tészta. A krumplis tésztával minden rendben volt, bár nem tartozott a kedvencek közé, de az erős középmezőnyben mindig benne volt. Az igazi kihívás a tésztában megbúvó hagyma szeletek felkutatása volt, amik igazi kincsnek bizonyultak, és alkalmanként még csere alapként is szolgáltak. A krumplis tésztával kapcsolatos nagy felismerés akkor ért, amikor megtudtam róla, hogy további két neve van:  gránátos kocka és grenadírmars. Az elmúlt évtizedek során számos helyen és alkalommal fogyasztottam krumplis tésztát, és számomra a legfőbb tanulság: a krumplis tésztát elrontani nem lehet, a megbízható napközis minőséget mindenhol tudják hozni.

(Kedden: Napközis vajas kenyér)

Felhívás: A következő posztokhoz keresek '70-es '80-as évekből étlapjokat. Ha valakinek van, kérem, küldjön egy képet róla a retrogastro@freemail.hu címre.

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Cukorral vagy sóval? - az örök dilemma, ami napközi óta folyamatosan kisért. Első-másodikban a konyhás nénik nem is kérdezték csak rakták a cukrot a túrós csuszára, fel sem tételezve, hogy valaki a nyomokban felbukkanó töpörtyű ízét nem mosná össze a krémtúróéval. Stellin Tominak azonban sikerült kiharcolnia, hogy ő már elsőben is cukor nélkül kaphatta, aránylag sok töpörtyűvel. Harmadikban aztán egyre nőtt a töpörtyű pártiak száma, és ezt már az örökös cukor párti konyhás nénik sem hagyhatták figyelmen kívül.

A napközis túrós csusza kockatésztái főzés közben rendre összeragadtak, és így át sem főttek rendesen, amit jó volt elropogtatni a töpörtyű mellett. A túró mennyisége nem volt domináns, ellenben a vizezett tejföllel és a cukorral sosem spóroltak. Bár nem tartozott a kedvencek közé, de azért gond sosem volt vele.

(Pénteken: Napközis krumplis kocka)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A napközis kakaót tízóraira kaptuk szigorúan piros vagy sárga műanyag bögrében. A kakaó az iskolába nagy, 50 literes álló, alumínium ételszállító edényben érkezett, a konyhás nénik innen mérték merőkanállal a műanyag kancsókba. A napközis kakaó finom meleg volt, és jó édes, tetején rendre néhány tejföl darabka úszott, amit mindig próbáltam a bögre falára terelni, mivel ki nem állhattam. De se a tejföl, se a műanyag pohár enyhe hypo szaga nem tudta megingatni végtelen rajongásomat a napközis kakó iránt. Édesanyám az akkor még itthon majdnem ismeretlen Nesquick, majd Quick instant kakaókkal próbálkozott reggelente, amiket én megvetően utasítottam vissza, mondván, meg sem közelíti az iskolásét. Azóta is keresem a napközis kakaó ízét minden kakaóban. Reménytelenül.

(Pénteken: Napközis túrós csusza)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Sertésmájkrém

Megjelent: 2010.04.21.

A sertésmájkrém a ’70-es ’80-as évek iskolai kirándulásinak, vándortáborainak, építőtáborainak, korházainak és a Magyar Néphadsereg hideg élelmezésének alapeleme volt. Mellé egy Mackó sajt, egy különleges vagdalthús és esetleg egy Sport szelet két vastag szelet kenyér társaságában, és kész is volt a hideg csomag, mely túlélte a rendszerváltását, kormányváltásokat, és mai napig fel-felbukkan a hideg étkeztetésben. A sertésmájkrémet is elérte az újítás szele, és megindult a füllel ellátott gyorsbontású konzervekben való értékesítése. Szerencsére mai napig fel-felbukkan a hagyományos, konzervnyitóval nyíló kiszerelés is. Gimnáziumban egy hetet a Budapesti Konzervgyárban töltöttem kisegítő munkásként, mely élmény 1985-ben elvezetett a felismeréshez, hogy a szocializmusból már nincs sok hátra. De vajon mi történhetett a konzervgyárban? Néhány osztáltársammal a hűtőházba osztottak be, ahol többek között a sertésméjkrém alapanyagául szolgáló májat is tárolták. Az volt a feladatunk, hogy az átfagyott májakat kellett kicsomagolnunk. A máj fagyasztott állapotban, nagy papír dobozokban érkezett a konzervgyárba, a dobozon belül műanyag fóliába csomagolva. A papírdoboz egyszerű ipari kiszerelés volt, mégis valahogy patínás. A doboz pontos feliratára már nem emlékszem, mert elvonta a figyelmem a doboz alján levő méretes felirat: Made in U.S.A. Immáron nem volt kérdéses, hogy a minden harmadik évben jól megérdemelt kék útlevél mellé miért csak 280 dollárt váltahttunk ki, és miért csak három évente: a kemény valutára szüksége volt a népgazdaságnak, hogy folyamatosan biztosítani tudja a sertémájkrém iránt támasztott hazai keresletet. Ha kell, USA importból! És én ezzel egyetértek. Hisz hogyan nézhettek volna a KB tagjai a dogozók szemébe, ha meginog a sertésmájkrémbe vetett vásárlói bizalom. Hogy ez hogyan vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a a szocializmusnak már nincs sok hátra, gyorsan belátható.

Ma is kapható? IGEN! (39 Ft)

(Kedden: Napközis kakaó)