Az iskolatej elnevezés onnan kapta a nevét, hogy állami támogatással osztották az ilyen módon csomagolt tejet az iskolákban a diákoknak naponta, én is ittam még ilyent a suliban, a programot talán még 2004-körül is újraindították.
A poharas csokis tej viszont magasan vert nálam minden kakaót, isteni volt, imádtam, azóta sem kóstoltam hasonlót.

Emlékszem a propagandára is, ez volt az egyik szlogen: "Erő, izom, minden feladatom megoldom, iskolatejet iszom!"

Ki ne maradjon a karamellás tej!
Karamellaszínű fedőfóliával, vagy a betűk voltak ilyen színűek...?
És a cukrozott tejszínhab, a fólián kék-sárga mintával.
A tejes és tejfölös műanyag poharak pedig hasáb alakúak, nem hengeresek voltak.
Az 1990-es évek közepén, nagy élelmiszerboltokban még mindig láttam iskolatejet, de akkor már hengeres pohárban.

Úgy van, hasáb alakú poharak voltak, nekem valami ezüstöt alu ragasztott fedő rémlik, sötétbarnával a kakaó, világossal a karamellás tej feliratozva.
Itt a tejszín:
www.mrretro.gportal.hu/portal/mrretro/image/gallery/1148921204.JPG

Az iskolatej siralom volt...a tejhez köze nem volt, a kakó viszont annyira überkirály volt, hogy majdnemhogy cserealap volt...de az csak úgy reggelinek volt jó, tehát nem volt érdemes tartogatni...mindig a fogunkkal nyitottuk ki:D:D:D

A nem felvert habtejszínnek barna-fehér fóliája volt.

A felsorolt címkeszínek nem voltak kizárólagosak! Az iskolatej fóliája nálunk (nem Pest) fehér alapon világoskék betűs volt, a tejföl pedig szintén fehér alapon, vékony sötétkék keretben piros betűs.

A Retronom-on, az élelmiszereknél van róluk kép, de most nem tudom linkelni.

Egyszer, gyerekként egy budai élelmiszerboltban vásárolva tanácstalan is voltam: úgy kellett megkérdezni, hol a tejföl, mert nem ismertem fel...

Nagyon finom volt, de valóban a csokis tej volt a legjobb.
Olyan árakra emlékszem, hogy 1.70 volt a tej. 1.80 a kakaó és 2.10 a csokis tej.

@AgentO:
Igen a csokis tej! Enis imadtam! Rogton flesseltem ahogy olvastam a posztot.

Én is teljesen jól fel tudom idézni az ízét, amikor a fél literes zacskós (rajta pöttyös bögre ikon és "kakaós tej" felirat) megszűnt, és jött helyette ez a tartós krémes lófax, azóta nem ittam normális kakaót. Ez a "tejfölösdobozos" csokis tej nem volt túlzottan édes, étcsokis jegyeket hordozott az ízében...imádtam, persze klasszikusnak számított "hagyományos" vékony színes szívószállal inni, közben bugyborékoltatni, meg az alját vad szörcsögéssel kiürteni:)

aki napközis volt és előfizetett kajára, az kapott (nyolcvanas évek közepe)
reggel rekeszekben kitették az iskola elé, aztán jött a konyhás néni, és bevitte. ma már a rekesz sem maradna meg :)
kicsit off
a tetves danon (sic!) poharait miért nem lehet egymásba rakni?! egy reggelivel tele van a szemetes :(

Jól emlékszik minden itt hozzászóló... a fóliák meg a pesti BTV-s dizánnyt tükrözik, így valóban előfordulhatott, hogy vidéken más színűek voltak. És valóban külön termék volt a kakaós meg a csokoládés tej (utóbbin csokikockák voltak), de én ezeket - a tejeskávéval és a karamellás tejjel együtt - ki nem állhattam, még a fél adagot is szörnyű volt legyűrni az óvodai reggelik során. Különösen a szerdát utáltam, mert akkor kakaó volt - ráadásul égett kaláccsal - amelynek az alján összegyűlt a zacc. Csak a hétfő volt jó nap, mert akkor teát adtak.

Iskolatej még a rendszerváltás utáni időszak első éveiben is volt, utána viszont felső tagozatba kerülve már nem járt nekünk, és középsuliban is csak a hatosztályosok kaptak.

A zacskós tejtermékek viszont szintén megérdemelnek egy posztot. :-)

ÁÁÁ! A tejszínhab! Gyermekkori elhízásom egyik fő okozója! :D Imádtam, csak úgy kanál nélkül, szigorúan ujjal tunkolni.
Iskolatej program ma is van. Az én munkahelyemen is megy (értsd: iskola). Kapnak mellé a gyerekek egy kiflit is. Remek UHT koncepció, 3 ízben: tej, kakaó és madártej ízű (leginkább cukor és ipari hulladék+sárga festék keverékéből tevődik össze). A gyerekek imádják ezt az ízesített cuccot. Sajnos, a legtöbbjük így jut csak reggelihez...
Ja, és az egyik kollégám egyszer 2 napig 40 fokban cipelte magával hátizsákban ezt a tejet és nem lett semmi baja. A tehéntej meg akkor megsavanyodik, ha 2 órát nincs hűtőben. Akkor miből is van???

De a gyermekkori elhízáson azért felülkerekedtem... ;)

Írtad, hogy UHT-s, ezért nem savanyodik, ultramagas hőmérsékleten van pasztőrözve (csíramentesítve).

Ha felbontod és úgy hagyod állni, az is megsavanyodik.

Persze, tudom, hogy UHT. De a kérdés: miből van? Mert attól előjön az allergiám, a rendes (házi) tehéntejtől pedig nem...
És a másik pofátlanság, ami közben eszembe jutott, hogy a mostani iskolatejet bolti forgalomban is árulják, csak nincs rajta a felirat (3 szög alakú, 2 dl, szívószálas, m.zo gyártja) és 90Ft-ot van arcuk elkérni érte. Biztos sokba kerül a szép csomagolás.

Én utáltam a gyári kakaót, borzasztó volt, persze egyébként sem voltam soha kakóbarát.

A karamellás tej az jó volt, mert anyu mindig hozott hozzá túrósbatyut, és egy ideig rendszeresen ez volt a reggelim nyári szünetben. A karamellás tejtől egyszer rókázott a húgom az autóban.

Napközis kaja volt még a Gervais joghurt. Emlékeztek? Legtöbbször epres volt, nagy ritkán meggyes, vagy citromos.

Az a geravis nem is igazán volt joghurt szerintem, inkáb valami kvark túrókrém, alul meg lekvárszerű cucc, áttetsző ovális pohárban volt, szerettük, de nálam az epres joghurthab vitt mindent.

@Motorpenis & @AgentO:

A joghurthab - a fenti három ízban - Danone márkanév alatt futott, az szeretni való volt, de később megromlott a minősége, és hamar megszűnt. A "gervais" valóban a lekvár alapra rakott túrókrém márkája volt.

A zacskós csokis tejet úgy kellett inni, hogy kiharaptuk a sarkát és úgy szürcsöltük.Én jéghidegen imádtam.

kakaót, tejet mind a mai napig csak jéghidegen.

@no-night: @AgentO:

Pedig itt él emlékeimben '89-'90 tájékáról a joghurthab, nem volt alul lekvár. "A Gervais csak hűtve jó" ez is rá volt írva a csomagolására.
Mi egyébként hazafelé fogyasztottuk el mindig, és felrázva. Habos sörnek neveztük.

@Motorpenis: A joghurt habban nem is volt, a túrókrém alján volt.

Jaj, a poharas kakaó! Imádtam! Általánosban mindig azt vettem a büfében, két szendviccsel. Finom sajtos-szalámis szendvics volt, olasz felvágottal (akkor még az olasz is finom volt).

Iskolatej a mellékíze miatt nálam felejtve...a kakaó viszont nagyon, nagyon és igen!
Ma már intenek, hogy a szívószálat a fólián keresztül beszúrni nem kellene (patkányhúgy és egyebeket is kimutattak már...), pedig az úgy volt jó és jó hidegen.
+ persze a zacskós is kedvencek között volt sarokkirágás, szájba töltés után. Az csakis hűtőből.

2000 körül nekünk adtak a suliba tejet is meg kakót is meg karamellásat is. A kakaósat szerettem leginkább, azt kedden kaptuk. Ilyen kis városka vot a poharán. Összegyűjtöttük őket és egy kertésznek juttatták el a tanítónénik palántás edény céljára.

Imádtam az iskolatejet. De imádtam mindent, ami tej, vagy tejből készül, és ezzel máig így vagyok. A föle meg a kedvencem volt: sokszor kértem Anyukámat, forraljon nekem tejet úgy, hogy vastag föle keletkezzen, számomra az mennyei csemege volt (és máig imádom!)

És azt a Gervaist én sose láttam. Viszont a Danone joghurthab az összes közül a kedvenc édességem volt, megosztva az aranyéremért a mazsolás-vaníliás krémtúróval. Nálam ezek a tejes-krémes dolgok annyira viszik a pálmát, hogy gyerekként sokkal jobban szerettem őket, mint a csokit, sütit, vagy fagyit. Tejimádó vagyok, de ezzel talán azt is ellensúlyozom, hogy ami kenyérből (péksüteményből) van, attól meg kiráz a hideg. Soha nem rontanám el az isteni sajtkrémeket például azzal, hogy zsömlére kenem… csakis magában, kanalazva!