A City Grill fénykora (folytatás) Megjelent: 2010.02.17. (A tegnapi bejegyzés folytatása.) A ’80-as évek gasztronómiáját dicsérte, hogy hónapok alatt kiépült az egész országban a hamburger, hot-dog bódéhálózat (ohne franchise!), ahol ugyanolyan megjelenésű és minőségű…

Az első hamburgertől a City Grill-ig (1. rész)Megjelent: 2010.02.16.A ’80-as évek elején érkezett Magyarországra a hamburger, a ’80-as évek nyugati világának egyik első hírnöke. A Körútön a kapualjakban egyre-másra nyíltak a butikok, tricottage-ok, míg a járda úttest…

Egy éve, 2010 febuár 12-én indult a Retro Gastro, és a szovjet Szputnyik-1-et megszégyenítő sebességgel nyerte el a retro világban nagy biztonsággal mozgó egykori kisdobosok és úttörők bizalmát. Egy év alatt közel 300.000 letöltés, és több, mint 3.000 komment született, 2010…

A tojásról már kora gyerekkoromban határozott képem alakult ki, amiről úgy gondoltam nem fog jelentősen változni. Ezzel a képpel sehogy sem állt összhangban a tojásleves, amit sárgás vöröses lében úszkáló tejföl szerű cafatok képeztek; sokáig nem is értettem, milyen…

Cukorral vagy cukor nélkül? – szegezték nekünk napköziben, amikor káposztás kockát kaptunk ebédre. És ez a kérdés valójában több volt, mint egy egyszerűen megválaszolandó kérdés, itt valódi értékrendek feszültek egymásnak. Többségünk, akik a mézédes…

A mákos tészta biztos siker volt a napköziben. A tészta mindig mokány volt (al dente); szétfőtt tésztával sosem találkoztam, éppen csak a mák mennyisége lehetett volna több, de azért az is rendben volt. Általában gulyás leves után kaptuk főételként, és ilyenkor rendre…

A napköziben a spenót szigorúan kemény tojással érkezett, bár az agárdi strand önkiszolgáló éttermében nyaranta gyakran láttam, hogy sokan tükörtojással eszik. (Hogy lehet az embernek önszántából spenótot választania egy önkiszolgáló étteremben? Én ilyen hibába…

Egy-egy finomfőzelékes nap után mindig megkönnyebbülést hozott, amikor a tízórai szünetben Csicsovszky Zoli osztálytársam megszerezte a hírt anyukájától, aki az iskola konyháján dolgozott, hogy aznap paradicsomos káposzta lesz. A fasírtot persze említeni sem kellett, az úgy…

Vendégposzt Phoebétől  A tejbegríz gyerekkorom felejthetetlen élménye.... az utánozhatatlan, a legfinomabb: a menzai. Hiába minden taktika, az otthoni tejbegríz utol sem érhette a menzait. Azt hiszem, a menzai a fele tej, fele víz, na meg a kakaóporos porcukor összetevők miatt…

Finomfőzelékről röviden: a sugárban omlő rókázás kismiska hozzá képest. Langyos édes sűrű fehér cucc a szájban répa darabokkal... Ilyenkor mindig azt kellett eldönteni, hogy ez a róka most jön vagy megy. És nézzünk szembe a tényekkel: ezt hétről hétre megkaptuk…

Frankfurti leves, darás metélt. Standard hétfői napközis menü a ’70-es, ’80-as években. Igazi oázis a hétfői nap sivárságában. (Off-topic: lehet-e a hétfőt szeretni?) A darás metélt (alias grízes tészta) igazi kedvenc volt, de hogy kerülhetett fel dobogós helyre a…

A kelkáposzta-főzelék a neve miatt fenntartás nélkül kiközösítésre ítéltetett a napközis ebédek széles skáláján. Nem azért, mert a többi annyival jobb lett volna, de dolgozatok, házi feladatok és kötelező olvasmányok alatt roskadozván demonstratívan utasítottuk el…

Milyen is volt a napközis paradicsomleves a ’70-es ’80-as években? Finom édes, szerencsés esetben betűtésztával! Mennyi paradicsomot látott, az nem volt érdekes, a kizárólagos kritérium a telített cukoroldathoz közelítő íz és a piros szín. Ennek a két kritériumnak a…

A habkarika nem a '70-es, '80-as évek kizárólagos terméke volt, akkor azonban mégis valahogy dominált a karácsonyfák díszitésében. Fehérben és rózsaszínben árulták kemény, papírdobozos kiszerelésben, kizárólag a karácsonyi időszakban. Jelentős termék újításnak…

Milyen is volt a '70-es évek napközis gyümölcslevese? Világos-rózsaszínes-lilás és meleg. Nyomokban gyümölcsöt tartalmazott. Szigorúan magozatlant. És természetesen sós. A napközis meggyleves sós volt. Persze nem úgy, mint a csonteleves, de sós volt. Ezekkel a…

Mi sem volt megszokottabb a '70-es években, mint a konyhában éppen forró vagy már kifutott tej. Abban az időben (és természetesen előtte is) a tej nem került hetekre illetve hónapora gyárilag tartósítva, a friss tej pedig gyorsan megromlott, ezért a tejforralás a háztartás szerves…

Gyermekkorom hétvégéinek egyik legfonotosabb része a reggeli tejeskávé volt. Óvodás koromban bögrében elkészítve jutottam hozzá, de iskolás éveimben mind gyakrabban rakták elém a tejet és a csehszlovák "instant" Vitakáva üveget, hogy készítsem el magamnak. Ha bármi…

A kanálgép a Magyar Néphadseregnél rendszeresített evőeszköz készlet volt, mely hajlított alumínium ötvözetből állt, és igen praktikusan a honvédségi gyakorló nadrág erre kialakított oldalzsebébe volt csúsztatható. Mi sem szolgálhatta a sorkatonai szolgálat alatti…

Az alumínium ételhordó már az ötvenes években szerves részévé vált a magyar gasztronómiai infrastruktúrának, és tévedés lenne azt gondolni, hogy mára teljesen kiszorították a plasztik ételhordók és eldobható műanyag dobozok. 2-3-4-5 szintes ételhordók léteztek egy felső…

A Sláger csoki ízvilágban belesimult a kortárs Kajla és Africana csokik által nyújtott gasztronómiai élvezetbe: émelyítő, zsíros kakaóvajat nyomokban sem tartalmazó nugátszerű termék. Mindezek ellenére a Sláger textúrája kifejezetten jó volt, a töltelék kellemesen krémes,…

A fém ételdoboz a ’70-es ’80-as évek kirándulásainak elválaszthatatlan tartozéka volt, de valójában már az ötvenes évek derekán megjelent kereskedelmi forgalomban. Az ételdoboz sikere funkcionalitásából adódott: éppen megfelelt a célnak, szendvicset, paradicsomot,…

Az Olympos citromlé a ’70-es, ’80-as évek egyik meghatározó élelmiszeripari terméke volt. A tea ízesítésen és limonádé készítésen túl igazi jelentősége a palacknak volt, nemcsak az osztálykirándulások kötelező kelléke volt, de gondos szülők még az iskolába is…

Az, hogy a citromot ne ismertük volna, már nem volt igaz a ’70-es, ’80-as években, addigra a zöldséges standok téli kínálatának szerves része volt. Nyaranta azért még akkor sem volt triviális citromot beszerezni, és teába se télen, se nyáron nem gyakran került. Erre…

A zsúrkenyér a vendégségek állandó kelléke volt, és ezt egy cseppet sem bántam, ilyenkor édesanyám rendszeresen tojáskrémes és húskrémes szendvicseket készített szigorúan zsúrkenyéren. A zsúrkenyér édeskés íze nagyon jól passzolt a sós kencékkel. Alkalmanként 6-8…

A napközik és menzák egyik felejthetetlen emléke a méltán népszerű grízes tészta. Grízes tészta a hétfői ebédek biztos befutója volt, a ’70-es, ’80-as években a hétfő a menzákon rendre hús mentes nap volt, különböző logisztikai és hűtő kapacitások akkor még…