Cukorral vagy cukor nélkül? – szegezték nekünk napköziben, amikor káposztás kockát kaptunk ebédre. És ez a kérdés valójában több volt, mint egy egyszerűen megválaszolandó kérdés, itt valódi értékrendek feszültek egymásnak. Többségünk, akik a mézédes paradicsomlevesen és paradicsomos káposztán szocializálódtunk, el sem tudtuk képzelni a káposztás kockát cukor nélkül, de néhány osztálytársam, Kovács Tomival az élükön, hosszas előadást tartottak, hogy miért bűn a porcukor a káposztás kockán, és folyton nekünk szegezték megcáfolhatatlan kérdésüket, hogy a rántott húst miért nem porcukorral esszük. Napköziben fűszerként só és paprika állt rendelkezésre, így csak Kovács Tomi maroknyi csapatának elbeszéléséből tudtuk meg, hogy a káposztás kocka valójában sóval és borssal az igazi. Aztán amikor a napközis étkeztetési rendszerből kiszabadultam, valóban megtapasztaltam, hogy a felnőtt korosztály jelentős része só-bors párti, én azonban mai napig kitartok a porcukros káposztás cvekedli mellett.
(Kedden: Napközis tojásleves kenyér kockával)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)