A Sláger csoki ízvilágban belesimult a kortárs Kajla és Africana csokik által nyújtott gasztronómiai élvezetbe: émelyítő, zsíros kakaóvajat nyomokban sem tartalmazó nugátszerű termék. Mindezek ellenére a Sláger textúrája kifejezetten jó volt, a töltelék kellemesen krémes, akár egy bon-bon. Fontos volt, hogy szobahőmérsékleten fogyasszuk, egyébként a töltelék megdermedt. Igazi hátulütője az volt, hogy összesen négy kockát tartalmazott, ami miatt közösségben, családi légkörben fogyasztanom nem volt célszerű, mivel egy-egy kínálás után jó esetben egy kocka maradt nekem, de sokszor előfordult, hogy már az üres csoki papírt szorongattam a kezemben mielőtt egyáltalán ehettem volna belőle. Mindezen tulajdonságaival együtt (vagy ellenére) szerettem, és nem került a Kajla és az Africana mostoha sorsára, amiket tüntetőleg nem fogyasztottam, bizonyítván már akkor is, hogy azért bármit én sem eszem meg.
Lehet ma is kapni? NEM.
(Pénteken közkívánatra: Alumínium ételhordó)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
