Egy-egy finomfőzelékes nap után mindig megkönnyebbülést hozott, amikor a tízórai szünetben Csicsovszky Zoli osztálytársam megszerezte a hírt anyukájától, aki az iskola konyháján dolgozott, hogy aznap paradicsomos káposzta lesz. A fasírtot persze említeni sem kellett, az úgy tartozott a paradicsomos káposztához, mint november 7-i ünnepséghez az Internacionálé. Mert persze nem mindig volt ez így. Voltak olyan napok, amikor kelkáposzta-főzelék, finomfőzelék, spenót jöttek zsinórban. Amikor tehát megtudtuk, hogy paradicsomos káposzta lesz, megkönnyebbültünk, mert azt mindenki szerette. Valószínűleg a paradicsomleves nyomán lett népszerű színével és telített cukor tartalmával. A fasírtot meg egyszerűen szerettük minden ok nélkül. Húst valószínűleg sosem látott, de ezzel szemben mindig finom ropogós volt, és ha sikerült idejében kimentenünk a paradicsomos káposztából, nem ázott szét a ropogós kérge sem. A paradicsomos káposzta fasírttal a napközin kívül menzákon is hódít mai napig, jelentősebb minőségi változások nélkül , és ha alkalmam van fogyasztom is, nemcsak nosztalgiából, hanem mert tényleg szeretem.
(Pénteken: Spenót tojással)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)