Frankfurti leves, darás metélt. Standard hétfői napközis menü a ’70-es, ’80-as években. Igazi oázis a hétfői nap sivárságában. (Off-topic: lehet-e a hétfőt szeretni?) A darás metélt (alias grízes tészta) igazi kedvenc volt, de hogy kerülhetett fel dobogós helyre a frankfurti leves? Leves kelkáposztából – biztos bukás, a frankfurti leves mégis biztosan hozta a dobogós helyet több generációin keresztül. A ritkán felbukkanó, de biztos tartozék, a virsli, nem vitás, hogy sokat nyomott a latba, de ez nem lett volna elég a sikerhez. A titokzatos Nyugat, a vasfüggönyön túli elérhetetlen Frankfurt volt, ami sokad magammal annyira vonzott. Mindig reménykedtem, hátha a leves, vagy talán csak a virsli valóban az NSZK-ból származik, és titokzatos utakon, vámszabad területeken keresztül jutott el az iskola konyhájáig. Akárhogy is volt, a közös szülőktől származó mostoha sorsú kelkáposzta-főzelék ellenpontjaként a frankfurti leves a kelkáposzta ételek állandóan ünnepelt csodagyereke lett, aki mai napig, a vasfüggöny leomlása után is rendíthetetlen sikerrel hódít a napközis gyerekek körében.

Kérdés: Volt, aki nem szerette a frankfurti levest, esetleg (horribile dictu) szerette a hétfőket?

(Kedden: Napközis finomfőzelék)
 

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)