- Mi az amit iszol? Kakaó?
- Nem, Bedeco!
- Miiiiii?
- Bedeco!!

Ez a reklám a '80-as évek közepén a Szombat esti filmkoktél előtti reklámblokkban hangzott el gyakorta, amikor már az egész család hozzákészült, hogy a Menő Manó viszontagságai után végre elkezdődhessen a várva várt Charlie angyalai.

Ha igaz az az alaptétel, hogy a reklámok befolyásolni próbálják a potenciális vásárókat, akkor valljuk be, a '80-as években ez a fajta befolyásolás még tökélstesítésre várt. A mi családunkban nem is volt otthon soha Bedeco, hisz a reklám maszatos arcú gyereke meggyőzte édesnyámat, hogy a Bedeco nem kakaó, csak Bedeco. Hiába próbáltam egyszer-egyszer az ABC-ben becsempészni a kosarába, mindig kudarcot vallottam. Bedecot nem veszünk, csak kakaót! - mondta. A Bedeco ilyen körülmények között próbált piacon maradni, amikor már a Nesquik-nek saját hazai gyáró kapacitása volt. A reklámnak köszönhetően csak nagy ritkán vendégségben jutottam hozzá egy-egy pohár Bedecohoz, ami valójában nem is volt olyan rossz.

A '90-es évek elején a Bedeco privatizálásra került, és ma is létezik széles termékpalettával!

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap közkívánatra:  Kajla csoki)

Vendégposzt Gaspertől

Ez az a csoki, amit igazán ritkán kaptam volna szüleimtől és nagyszüleimtől, ha gyerekkoromban még létezett volna ez a termék. Mert azt hiszem, hogy ez a tejcsoki nem egyszerűen a jeles minősítés miatt kapta a nevét, hanem sokkal inkább a célcsoportot megcélzandó lett jeles a szent keresztségben. Mármint a jótanuló kisfiúk és kislányok sokaságára gondolva, kiknek a teljesítményét egy-egy ilyen csokival díjazta a rokonság.

A képi szimbolika sem akármilyen teljesítmény, melyben mind a számmisztika, mind a madarak és a színek szimbolikája erőteljesen tetten érhető. Öt énekesmadár szállítja a csokitáblát a megfelelő helyre, ráadásul felül a falkavezér szárnytollaival navigálja a mindennapok robotosait. A világoskék alapszín meg igazán barátságos választás, nem véletlenül használ eme blog házigazdája ezzel a színnel rokonítható kéket a blog dizájnjában. 

Még bőven léteztek a '90-es évek legelején azok a csokoládék, amelyek a Szerencsi Csokoládégyár hatvanas években kiadott kártyanaptárán szerepelnek. És valóban, nekem is kedvenceim voltak a szerencsi csokik. Ráadásul ezen csomagolások láttán abszolute otthonos érzések fognak el. Főleg ha a tehénkére, mögötte pedig az alpesi tájra tekintek.

A '90-es években gyakran jártam nyáron Szerencsre egy művésztelepre és volt szerencsém megtekinteni az egykori gyár megmaradt árnyékát. Ugyanis Szerencs közismerten sok évtizedes fogalom volt, mígnem a jólismert édesipari multi parkolópályára nem tette a dolgokat. A gyár közelében még működött egy kioszk, aminek a berendezése egy az egyben a '30-as évekből maradt meg. Nagy üvegvitrinek, üvegpultok, vörösréz szegélyekkel kis réz fogantyúkkal és kilincsekkel. Itt árulták a gyár termékeit. Nem csodálkoznék azon, ha ma már ez a bolt sem úgy néz ki, mint egykoron. Ezen kívül a gyár környékén voltak a dolgozók lakásai. A főnökségnek villáik voltak, a mérnököknek tágas lakásaik, de ezen kívül a dolgozóknak is minőségi, többszobás lakásokat biztosított a gyár. Persze ezek az épületek már a '90-es években is jócskán le voltak robbanva. Azért van egy jó hírem is, ugyanis sok termék nevét megvette egy szerencsi kis cég, akinek a vezetője egykor a gyárban dolgozott. Újabban manufakturálisan állítanak elő régi klasszikus szerencsi édességeket, a régihez hasonló csomagolással. Én már kóstoltam az újakat, vadásszatok rájuk ti is!

(Forrás: http://tajkep.blog.hu)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Vendégposzt Gaspertől

Az '50-es, '60-as évek fordulójának nagy érdeklődésre számot tartó történése a két nagyhatalom világürt meghódító versengése volt, mely versengéshez illő módon a Csemege Édesipari Gyár Rakéta kakaós táblája is rátett egy homokozólapáttal.  A sztratoszférában bolyongó, konstruktívista lángcsóvákat eregető verescsillagos szputnyik és az iskolai füzetek borítására emlékeztető indigókék színű nagy semmi kellően erőteljes hangulatot áraszt. Legalábbis számomra mindenképpen. A kakaós tábla alapanyagainak valós tartalmába pedig  szerintem jobb nem is belegondolni. Habár manapság már jóval cudarabb dolgokat is elfogyaszt az ember.

(Forrás: http://tajkep.blog.hu)

(Holnap: Tejcsokoládé - vendégposzt Gaspertől)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A Goldenblog díjkiosztóján az Index Indavideo stábja érdeklődött nálunk, hogy milyen is az igazi retro hamburger. És mi megmondtuk, és megmutattuk:

(Holnap: Rakéta kakaós tábla - vendégposzt Gaspertől)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Tegnap este a Goldenblog ünnepélyes keretek között megtartotta a 2010. évi díjkiszotóját. Mint gasztro kategória győztesek, mi is hivatalosak voltunk a díjkiosztóra. Amint megérkeztünk, a büfé asztal felé orientálódtunk, mivel tapasztalatunk alapján a legnagyobb tulakodás mindig a hidegtálak mellett alakul ki . Ezek a tolakodós, lökdösődös helyzetek a '70-as éveket idézik meg bennem, amikor egy-egy nyugati import (csoki, banán stb.) beérkezett, és egymást akár magunk alá gyűrve is nyomultunk az értékes nyugati kincsekért. Ezekre a gyerekkori élményekre mindig szívesen emlékszem vissza, ezért ha tehetem az állófogadások nagy részét a hidegpult mellett töltöm, és nosztalgiázok. De ez tegnap nem így történt! A Goldenblog díjkiosztóján stílszerűen retro vacsora volt, mindenféle hiedgetálak nélkül: retro hamburger (puffancs csalamádé, fasírt és ketchup) firsli mustárral és főtt kukorica. És semmi tolakodás. Sajnos.

Mi két doboz Melba kockával érkeztünk, és a vacsorát spontán kiegészítve osztottunk sok ismerősnek, olvasónak, rajongóknak és még több ismeretlennek az igazi retro csemegéből.

A verseny fődiját a burzsuj blog nyerte, a kategória győztesek:  Retrogastro, a Modoros, Tsabeeka, az Addict, Török Gábor, Tinkmara, a Spottr , Burzsuj és a Zakuszkatanya

A nyeremények mellett egy igazán impozáns díjat nyert minden kategória győztes. Egy névre szóló fekete bakelit lemezt bekeretezve. Bár nem gasztro, de retro! Éljen a retro Goldenblog!

(Hétfőn: Rakéta kakaós tábla - vendégposzt Gaspertől)

A Bocisajt a '70-es '80-as évek ömlesztett sajt triumvirátusának harmadik tagja a Camping sajt és a Mackósajt mellett, mely a két nagy mellett méltatlanul háttérbe szorult. A Bocisajt a modern kor szellemében már tubusos kiszerelésben látta meg a napvilágot, és fogyasztása is a kezek mértéktelen összeragacsozása nélkül történhetett, ami a Camping sajtról és a Mackó sajtról nem volt elmondható. A sajt is kevesebb zsiradékot tartalmazott társainál, így talán a mai szívbarát program akkori hírnöke lehetett. Mindezek ellenére, vagy talán ezen okok miatt kevésbe vált népszerűvé az akkori koleszterin hajhászó világban. A Bocisajt az alapízesítésen kívül tejszínes és paprikás kivitelben is kapható volt, bár ezek a termékfejlesztések évekig várattak magukra. A Bocisajt legjobban friss zsemlével esett a Mátra mozi délelőtti matinéja után, amit a nyári vakációk alatt nagymamám reggel gondosan elkészített, mielőtt elvitt minket a nővéremmel a budapesti Lenin körúton található gyerekmoziba. Az idők előrehaladtával lassan kezdtem kinőni a Mátra mozi matiné repertoárjából, és a Bocisajt iránti szenvedélyem is csökkent. Nem tudom, hogy rajongásom csökkenése mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy a Bocisajt meglehetősen döcögve vette a szocializmus kimulásával járó megrázkódtatásokat, és évekig eltűnt az üzletek hűtőpolcairól, míg a Mizó dicséretesen módon felvette termékpalettájára, és azóta is kapható.

Lehet ma is kapni: IGEN!

(Holnap: Beszámoló a Goldenblog ünnepélyes díjkiosztójáról)

Egy remek nyári vakáció után, itt a mindenki által régóta várt új tanév, új retro gastro posztokkal!

Néhány héttel ezelőtt a TV2 Magellán című mosrában rövid interjú készült a retro gastro blogról, ahova egy igazi retro kuriózummal készültem, egy '70-es évekbeli elektromos úti kávéfőzővel. Sajnos a műsorból a kávéfőzőt kivágták, így hiánypótlásként az új tanévet ezzel a kávéfőzővel indítjuk.

A '70-es évek presszóinak alaptétele volt, hogy a már lefőtt kávé zaccát hozzá kellett keverni az újonan főzendő őrölt kávéhoz kb. fele-fele arányban. Ez biztonságos 50%-os alapanyag megtakarítást jelentett, mely megtakarítás nem jelentett automatikus árcsökkentést vagy profit növekedést, a megspórolt kávé azonnal az alkalmazottakhoz vándorolt, ez volt az akkori fizetés melletti dolgozói juttatás. (Kérdés: Innen származik a cafetéria rendszer?) Abban az időben a presszó kávé szinonimája a dupla volt, szimpla kávé nem is létezett. Dupla kávé szimpla őrölt kávéból  és szimpla zaccból főtt, erőssége megfelelt egy szimpla kávénak. Duplát fizettünk, szimplát kaptunk, mindenki tudta, senki nem morgolódott (csak édesanyám), a szocializmus ezen alapösszefüggéseit senki nem firtatta. Édesanyám szerint az ABC-k pénztárai mögött elhelyezkedő kávéörlő gépek is hasonló összefüggések alapján működtek: szerinte egy 1/2 kilós szemes kávéból csak 47-48 deka őrölt kávé lett, a többit a darálógép eltüntette.

Ilyen világban édesanyám bizonyítottnak látta, hogy otthon darálja a kávét, és ridiküljében egy úti kávéfőzővel felszerelkezve dacoljon a presszók és munkahelyi büfék dupla kávéival. A kávéfőzőt vízzel feltöltve perceken belül megfőtt a friss kávéja; a kávéfőzőjét alkalmanként éppen ilyen presszók konnektoraiba csatlakoztatta, amíg mi nővéremmel egy-egy krémes elfogyasztásával voltunk elfoglalva. Ezekből a helyzetekből volt, hogy komolyabb konfliktusa származott; a presszó alkalmazottjai rossz szemmel nézték, hogy ő maga főzi a kávéját, de azért a konfliktusok valahogy elsimultak, és a szocializmus és a szocializmus dupla kávéja tovább virágzott.

Kérdés: Hol lehetett a szocializmus legrosszabb kávéját kapni?

Holnap: Bocisajt

Holnap (aug. 7. szombat) este 19:05-kor Retro Gastro interjú a TV2 Magellán műsorában, ahol kiderül, milyen is volt egy igazi uti kávéfőző a '70-es években.

További jó vakációt! Évnyitó: Szeptember 1-én 07:45-kor (úttörő egyenruhában)

A következő bejegyzés a gastronomica.blog.hu-n jelent meg:

Nagy elismerés érte tegnap a gastronomica.hu portált! A szerkesztésében álló retrogastro.blog.hu megnyerte a Goldenblog gasztroblog versenyét. Mi áll a siker mögött? Miért tízszer olvasottabb a retrogastro.blog.hu a szintén a gastronomica.hu szerkesztésében álló gastronomica.blog.hu-nál? Hogy lehet, hogy a gastronomica.blog.hu be sem került az első ötven közé, míg a retrogastro megnyerte? Néhány kérdés a sok közül, ami tegnap óta foglalkoztatja az internetes gasztro közösséget. Abszolút válaszom nincs, de saját meglátásaimat megosztom:

Külker diplomával és cukrászképesítéssel régóta foglalkozom gasztronómiával, eleinte csak kedvtelésből, ma már persze ez jóval több annál. Tavaly indult szerkesztésemben a gastronomica.hu gasztro portál és a gastronomica blog, majd nem sokkal később egy kevésbé fajsúlyos, de annál népszerűbb blog, a férjemmel közösen szerkesztett retrogastro. Mindkét blog-nak megvan a helye a gasztronómiában, de míg a gastronomica blog-nak sok hasonló igényes blog mellett kell állnia a sarat, addig a retrogastro egy új színfolt az internetes gasztro szubkultúránkban; első naptól jóval nagyobb olvasótábort vonzott, mint a gastronomica, és sikere mai napig töretlen. Az újdonság, a különbözőség a siker egyik titka, és valószínűleg ez járult hozzá az első helyezéshez is.
Számomra a retro csokiknak, sajtoknak és egyebeknek hasonlóan fontos helyük van a gasztro kultúrában, mint például a Diós gorgonzolával töltött kagylótésztának, nálam ők probléma nélkül megférnek egy gasztro portfólióban. Nagyon örülök, hogy a Goldenblog gasztro szekciójának első tíz helyezése is hasonló összetételt tükröz: tényleg ilyen széles és gazdag a gasztro szubkultúra (függetlenül a helyezések pontos megoszlásától)!
Köszönöm a Goldenblog-nak a megmérettetés lehetőségét, és egyben gratulálok minden résztvevőnek és helyezettnek.

Lukács Enikő
lukacs.eniko@gastronomica.hu

A vakációzást, felhőtlen lángos és palacsintaevést semmiképpen nem zavarnám meg oktalanul új bejegyzéssel, de most mégis ezt kell tennem. A Retro Gastro történetének kiemelkedő mérföldkövéhez érkezett a mai napon: a Goldenblog gasztroblog versenyében elnyerte az első helyezést, méltán bizonyítva, hogy a City Grill, a Macskanyelv, a Dunakavics, a Limo, a Sportszelet és a többi '70-es '80-as évekbeli gasztro kincs sokunknak fontos, és marad fontos a jövőben is. Köszönöm a lehetőséget a Goldenblog-nak a megmérettetésre, és a sok-sok Retro Gastro kommentezőnek, akik kiegészítették a visszaemlékezéseket, és tették népszerűvé a bejegyzéseket.

További jó vakációt mindenkinek, és ha valaki kideríti, hol lehet káposztás lángost kapni, mindenképpen írja meg!

Kedves Retro Gastro Diákok!

Az 1979-80-as tanévet sikeresen elvégeztétek, immáron biztosan mozogtok a gasztronómia világában. Most jön a nyár, pihenjétek ki Magatokat, hogy szeptemberben újult erővel vethessük bele magunkat az újabb ismeretanyagba.

Szorgalmi feladatként nyáron is lehet vendégposztot küldeni, amit természetesen közölni fogok.

Jó vakációt!

R.G.

Vendégposzt Kermittől

A Tere Fere keksz családjába tartozó Zamat keksz ára szerintem az akkori viszonyokhoz képest elég drágának számított. Doboza alján itt is az elengedhetetlen zsiráfos képpel.
Mi 1983-tól (gyártási idő) diákat tartottunk, tartunk benne. A keksz egyik oldala csokis, másik dombornyomott ZAMAT feliratú volt, nagyon finom omlós kekszként él az emlékeimben. Puha, gyorsan olvadó csokioldala miatt egy melegebb napon a keksz hozzáragadt a dobozban mellette állóhoz, így az ember egyszerre kettőt lophatott ki belőle. A manapság kapható lengyel Gerard kekszek kicsit keményebbek, talán nem annyira vajasak, mint a Zamat volt, viszont a csokijuk nem olvad meg olyan hamar. Hűtőben tárolás fel sem merült, el sem jutott volna odáig....

A joghurthabbal tette be a lábát a Danone a vasfüggöny mögé. Hogyan gyárthatott a Budapesti Tejipari Vállalat a '80-as évek elején Danone logós termékeket, az maga a rejtély. De hát az egész szocializmus mechanizmusa rejtély, így a joghurthab ehhoz jól illeszkedett. Eleinte csak két ízesítésben lehetett kapni: citromosban és epresben. Hihetelen finom volt, és dobozonként nagyon kevés. Mivel hab holt, gyorsan lehetett végezni vele, úgy hogy rögtön még 10 darabot megevett volna belőle az ember (helyesebben az ember fia). De nem úgy volt ám, hogy többet egymás után csak behabzsoltunk! Igen drága volt, és ezért ritkaságszámba ment. Ha megettük, nemhogy 10 új nem állt a rendelkezésünkre, de abban sem lehettünk biztosak, mikor adódik újabb alkalom hogy hozzájussunk. Óvatosan, lassan ettük, hogy minél tovább tartson, de sajnos ez sem segített, kevés volt és kész! Aztán jöttek az újabb ízek, és újabb Danone termékek, és így lassan a joghurthab is elvesztette kitüntetett szerepét a tejtermék palettán.

Lehet ma is kapni? Talán igen.

(Holnap: !-Ó!-IÓ!-CIÓ!-ÁCIÓ!-KÁCIÓ!-AKÁCIÓ!-VAKÁCIÓ!)

"A Negro cukorka gyártása a cukorkagyártás melléktermékét, a törmelékcukrot használta alapanyagként. A Negro cukor teljes összetétele ma is ugyanolyan szigorúan őrzött titok, mint például a Coca-Cola receptje. Számos ismert színész, énekes ezzel ápolta torkát fellépés előtt és után. Karády Katalin, az akkori pop-díva föl nem lépett volna Negro nélkül, Jávor Pál is igen kedvelte. A termék híres reklámszlogenje: A torok kéményseprője. 1990-ig csak a hagyományos ánizs-mentol ízesítéssel, fekete színben készült. A nyolcvanas években még Negro-rágógumi is forgalomban volt". (wikipedia) Negróra a Melba kockához hasonlóan sosem költöttem a zsebpénzemet, ehhez általában idősebb rokon néniktől lehetett hozzá jutni. Az ő retiküljükben mindig lapult néhány Negró és Melba kocka a púderes szelence mellett, amit kiosztottak köztünk, gyerekek között, ha válaszoltunk egy-egy bugyuta kérdésükre (pl. hányadikos vagy, melyik a kedvenc tantárgyad stb). Ha szerencsénk volt, a púderes szelence nem borult ki a ritiküljükben, és ilyenkor nem kellett a Negró csomagolását megszabadítani a kellemetlen szagú púdertől.

A Negro márka egyébként nem csak nálunk ismert. A Szerb székhelyű Pionir is gyárt a miénkhez hasonlító cukorkát, amit stílusosan egy kéményseprővel a csomagolásán forgalmaznak (galm.blog.hu). 

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Hétfőn: Joghurthab)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A tejivó a szocializmus válasza a sözrözőre és a borozóra. A tejivó létével bizonyította, hogy a marginális szerepet betöltő sörözőkkel és borozókkal szemben valós társadalmi igény csak a tejfogyasztásra volt. A tejivó, ami gyakorlatilag a rendszerrel együtt halt ki, jó dolog volt, mert együtt volt a tejtermék és a pékárú, és általában friss árukat is árultak. Két kedvencem: a mazsolás krémtúró és a karamellás tej mindig kapható volt. Ma a pékségek állnak helyt a tejivók helyett, ahol az esetek többségében szintén árulnak tejterméket, bár itt a pékárun van a hangsúly. De csüggedésre semmi ok! Van még tejivó Szegeden, bár étlapja alapján nem nagyon ismerhetők fel a régi ősök:

(Holnap: Negró)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A mazsolás krémtúró a vaníliás krémtúró párja volt, sosem értettem, hogy miért nem mazsolás vaníliás krémtúrónak hívják, ha csak a mazsola különbözteti meg. A '70-es évek alap tíz tejterméke között volt számontartva, és a piacgazdaság hiánya sem akadályozta meg, hogy finom legyen. Nyaranta Agárdon az ABC-ben mindig ezt vettünk reggelente. A krémtúró kellően motivált a korán keléshez, mert 1/2 10-re már el is fogyott, és legközelebb csak másnap érkezett szállítmány. Az igazi kihívás az volt, amikor a bolt előtt kanál nélkül próbálkoztunk az elfogyasztásával. A záró alufóliából készített kanál alklamatosság sajnos nem vált be, mivel elhajlott a krémtúróban. Maradtak az alkalmi technikák (ujj, nyelv). Az eredetit és egyben a legfinomabbat a Fejértej gyártotta, de hamar a piacra léptek a trónkövetelők is. Sok ehetetlen verzió próbálkozott talpon maradni minednféle szemcsés, lisztes, habosított darált mazsolás silány termékkel, de a Fejértejet meg sem közelítették. Mára persze felülkerekedtek a multik, de a heroikus küzdelemben sokáig állta a a sarat a Fejértej. A rendszerváltást simán vette a mazsolás krémtúró, és mai napig jelentős méretű hűtőpultot tartanak fent számára a szuper és hipermárketek.

(Holnap: Tejivó)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A cigirágó rózsaszín volt, és az összes, a '70-es, '80-as években fellelhető ragó közül a legrosszabb. Sem lufit nem lehetett fújni belőle, sem rágni nem volt jó. Viszont nagyon jól fel lehetett vágni vele: "Mivel még nem cigiztünk, de körülöttünk minden felnőtt igen, ezért az okos és innovatív felnőttek kitalálták, hogy gyerekeket, hogy lehet rászoktatni a cigire. Mert mi volt a lényeg? Az, hogy felnőttesdit játsszunk, és beépüljön a kezünkbe - ujjaink közé - az a bizonyos mozdulat. Persze némi cigizés imitálás után igyekeztünk leszedni a papírt a rágógumiról, ami a nyál miatt baromira rátapadt, és volt, hogy a fogunkkal kellett lesegíteni, meg olyan is, hogy össze kellett rágnunk a papírt a matériával együtt." (cocot.hu) Sajnos a cigizés imitálás sem tudta ellensúlyozni a tartalom gyatra minőségét, így hamar leszoktam a cigirágóról, és a cigire már rá sem szoktam (hasonló okokból). A cigirágó teljesítette a küldetését: hatékonyan hozzájárult a dohányzás ellleni küzdelemhez az ifjúság körében.

Lehet ma is kpani? IGEN! (15 Ft.)

(Holnap: Mazsolás krémtúró)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A kakasos és a Kojak nyalóka mellett a virágos nyalókáról is meg kell emlékezni, a '70-es , '80-as évek nyalóka triumvirátusának harmadik tagjáról. Kb. 8 évesnek kellett lenni ahhoz, hogy a nyalóka beférjen a szájunkba, azalatti kor alatt éppen csak nyalogatni lehetett, lévén a száj kisebb, mint a nyalóka átmérője. A nyalókát celofán csomagolásban árulták, ami a legkisebb nedvességtől ráragadt a nyalókára, és ettől kezdve a celofánt lebontani nem lehetett: legjobb megoldás az volt, ha a száraz celofán részeket leszedegettük, a többit pedig szopogatás közben köpködtük ki. A virágos nyalóka szirami áttetsző anaygból készültek, így hosszas nyalakodás után határozottan átlátszóvá váltak, amin keresztül mindig átkukucskáltunk azon ritka esetekben, ha a nyalóka nem vált el hamarabb a pálcikától, vagy nem rágtuk össze türelmetlenségünkben vagy nem ejetettük le. Mivel a pálcát a kifinomult gyártási technológia ellenére is leggyakrabban asszimetrikusan helyezték el a nyalóka fejben, így gyakorta fordult elő az az eset , hogy a nyalókából még legalább a fele hátra volt, amikor az egyik oldalon feltűnt a piros pálcika, ami azt jelentette, hogy ha nem harapjuk össze azonnal, akkor magától fog leesni.

Aztán lassan kinőttem a nyalókázásából, és nem követtem a virágos nyalóka további sorsát, de ami mindenesetre jó hír, hogy ma is kapni!

(Holnap: Cigi rágó)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A tejport hasonlóan a Limóhoz, vízben oldva sosem fogyasztottam, kizárólag por formájában mutatóujjal: ami a tasakban ráragadt az ujjamra azt lenyaltam, majd vissza az ujjat a tasakba, és ismét előröl. Egyszer azért a kiváncsiság elragadtatott, és felkevertem egy pohár vízben, hátha tényleg tej lesz belőle, de nem lett; helyette egy csomós fehér áttetsző ízetlen vizes oldat jött létre, ami sem esztétikailag, sem ízvilágban nem vette fel a versenyt a porral. A tejpor különböző kiszerelésekben került forgalomba: nagy zacskós, nagy üveges és kis, 90 grammos kávé-tejpor formájában. A Roll jégkrémhez hasonlóan, tejport is gyártott az egykori EGYT (Egis gyógyszergyár elődje), így ebből nálunk mindig volt otthon. A Limóval ellentétben azonban az elmúlt húsz évben nem éreztem semmi késztetést, hogy ismét megkostóljam, így maradnak az emlékek, amik viszont, mint tudjuk mindig megszépülnek, ahogy ez valószínűleg a tejporral is történt.

Lehet mai is kapni? IGEN!

(Hétfőn: Virágos nyalóka)

A Camping sajt a '70-es  '80-as évek nagy klasszikusa, a retro életérzés egyik letéteményese. A Camping sajtban az volt a kihívás, hogy sikerül-e olyan kis lyukat szúrni a csomagoláson, hogy kis sugárban lehessen kinyomni a sajtot, és a csomagolás a nyomás hatására ne repedjen tovább. Ez az esetek kb 25-20%-ban sikerült. Ilyenkor fél napig is eltartott, amíg egy teljes Camping sajttal végeztünk. A fennmaradő 75-80%-ban a csomagolás kirepedt, és maradt a hagyományos fogyasztási módszer: késsel zsemlére/kiflire/kenyérre. Eleinte ízesítés nélkül került forgalomba, majd megjelent a paprikás és a kolbászos. Hogy hogyan élte túl a rendszerváltást, homály fedi, de ma is lehet kapni: www.campingsajt.hu

(Holnap: Tejpor)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

A '70-es '80-as évek egyik szimbóluma. Darabja 3 Ft volt, amiből bőven kijött egy zacskó Dunakavics, vagy két Sportszelet. Szóval nem volt olcsó, nem is nagyon jutottam hozzá. A golyórágóhoz hasonlóan 2-3-at összerágva óriási lufikat lehetett fújni belőle. Egy-egy ilyen rágót egész nap képesek voltunk rágni; ebédnél a tányér szélén pihent, majd ismét vissza a szájba. Mivel ritkán jutottam hozzá, így donaldos képeim sem igen voltak, amiket viszont cserélgettünk az iskolában. Telente a Műjégpályán a kemping asztalról árusított portékák között megtalálható volt a Donald rágó is. Többed magammal hosszasan vártunk a kemping asztalnál, hátha valaki vesz egyet, és a csomagolópapírt képpel együtt elhajítja. És voltak ilyenek! Ezeket a képeket gondosan összegyűjtöttük, hogy aztán cserélgethessük az osztályban. Idővel megjelentek a szagos radírok is, melyek megszólalásig emlékeztettek a Donald rágóra, és szintén fontos részévé váltak az aslótagozatos szubkultúrának (alsó - szub!!).

Lehet mai iskapni? Talán.

(Holnap: Camipng sajt)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

"A kopasz amerikai nyomozóról elnevezett „Eredeti Kojak-nyalóka” története 45 évvel ezelőttre, 1965-ig nyúlik vissza. A később szállóigék részévé vált, országszerte ismert és sokat emlegetett édességet akkor kezdték el gyártani a korszaknak megfelelően állami cégként működő Hungaro-Nektár békési üzemében. Innen exportálták a népszerű detektívet alakító színész, Telly Savalas jelképévé vált különlegességet például Ciprusra vagy Nagy-Britanniába is. A békési üzemből ebben az időben több mint negyvenféle édesség — köztük a Limo italpor — jutott el az ország különböző részeire. A ’90-es években azután a gyár is magánkézbe került, s működött 1997-es megszűnéséig. Ekkor néhány vállalkozó kedvű békési szakember megvásárolta az édességeket előállító gyártósorokat, és Mezőberényben újraindította a termelést." (www.beol.hu)

Valójában sosem derült fény arra, hogy Telly Savalas fejét kopaszsága előtt milyen színű haj borította, de a Kojak-nyalókán felnőtt nemzedékek számára a szőke vagy barna szóba sem jöhetett, csak a fekete.

A '70-es években a nyalóka fogyasztásában több jelentős irányzat alakult ki: volt, aki rendeltetésszerűen, a  gömb formát megtartva nyalta a pálcikáig, mások oválissá formálták, és voltak a barbárok, akik egyszerűen szétrágták (mondanom sem kell, hogy én nem tartoztam közéjük).

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Donald rágó)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

"Kezdjük ott, hogy a Mackó márkanév a háború utáni fölborult tulajdonviszonyok zajos kényszerében született. Mackó csak azért lett (1953-ban), mert bizonyára nem lehetett Medve. Az ugyanis az 1905-ben alapított Stauffer és Fiai Részvénytársaság húzóterméke volt. A cég '45 tavaszán ünnepelte (volna) fennállásának 40. évfordulóját, de a Répcelaki Sajtgyár gépei ekkor már szanaszét voltak. A hadiüzemmé nyilvánított objektumot a visszavonuló német és magyar alakulatok a kor szokásainak megfelelően szisztematikusan kifosztották. Az eredeti Mackó a barokk kép a képben grafikai-heraldikai eljárását hasznosítja, hiszen a pincérkendős, csokornyakkendős(!) Mackó egy fehér tálcán egy doboz Mackó sajtot szolgál fel (amin újra rajta van a pincér mackó). A zsíros, kenhető ömlesztett sajtnak 1 forint 70 fillérbe került darabja 1972-ben. Az emblémát Pesten, az Offset Nyomdában készítették. A Mackó diadalútja töretlen. Pedig nem reklámozták (ami kis túlzással egy sorba állítja a tokaji aszúval). Gyártotta boldog-boldogtalan, a kádári időkben ismeretlenek voltak a licencgondok. Az ömlesztett termékversenyében számos vetélytárs született (Róna, Puszta, Holló, Csillag, a köményes Vadász, C-vitaminos, Sonkás, Tettye, fokhagymás, mustáros, csípőspaprikás, téliszalámis, Royal stb.), ezeket benyelte a múló idő. Ma a Magyar Szabadalmi Hivatal iparjogvédelmi oltalma a Friesland Zrt. nevére jegyzi a klasszikus (pincér mackós) formát." (www.nol.hu)

A Mackósajt a rekurzivitás nagy öregje, amihez a következő aranyigazság kapcsolódik: ahhoz, hogy megértsük a rekurzivitást, először meg kell értenünk a rekurzivitást. És aki ezek után sem érti a rekurizvitást, az kevés, mint Mackósajtban a brummogás...

Lahet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Kojak nyalóka)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Vendégposzt Szalacsi Dezsőtől

A Duna Csokoládégyár (1948 előtt Stühmer, majd az államosítást követően előbb Magyar Édesipari Vállalat, majd Budapesti Csokoládégyár) igen elegáns kiállítású desszertet gyártott az eredeti, Stühmer Frigyes féle, recept alapján. A Monarchia időszaka az ún. Stühmer dobozos desszertek aranykora volt. Nyújtott, nyolcszögletű, kemény kartondoboza, úgy festett, mint egy kis ékszerdoboz. A tartalma pedig több fajta, különböző ízű és csomagolású kisméretű csokikülönlegesség volt. Volt közte ezüstszínű fóliába csomagolt kocka alakú, aranypapíros kerek, fehér és a doboz mintázatát utánzó téglatest alakú.
Marcipán, csokoládé, grillázs és nugát desszertek. Összetevők: étcsokoládé, mogyoró praliné, cukor, tejszín, mandula, cukrozott narancshéj, fehércsokoládé, dió, tejcsokoládé, méz, epervelő, kakaóvaj, glükózszirup, narancs likőr, zsíros kakaópor, vaj, kávé likőr, mogyoró, ivóvíz, vodka, rum, nescafe, tartósítószer: kálium-szorbát, aroma.
Ilyet kapni ajándékba talán a konyakmeggynél is nagyobb dolog volt. A dobozt gyakorlatilag senki nem dobta ki. A lányok, asszonyok gyakran varrókészletet, a férfiak kisebb kütyüket, csavarokat (így pl. apósom az óráskészletet) tartották benne.
 

Lehet ma is kapni? IGEN! Jelenleg a Stühmer kft gyártja (a Borsod megyei Novaj községben) és internetes portáljukon 2.200.- Ft-os áron jegyzik.

(Hétfőn: Mackó sajt)