Citrompótló

 2010.11.12. 09:55

Az, hogy a citromot ne ismertük volna, már nem volt igaz a ’70-es, ’80-as években, addigra a zöldséges standok téli kínálatának szerves része volt. Nyaranta azért még akkor sem volt triviális citromot beszerezni, és teába se télen, se nyáron nem gyakran került. Erre nagyon jól helyt állt a citrompótló. Apró kis gyógyszer alakú fehér drazsé 100-as kiszerelésben került forgalomba gyufásdoboznyi apró kis dobozban igen méltányos áron. Tea ízesítésre kifejezetten alkalmas volt, sosem áhítoztam citromos teára, bár édesanyám szerint az egészségesebb volt. Általános iskolában komoly versenyek voltak, hogy ki tud több citrompótlót egyszerre elszopogatni grimaszolás nélkül. Nem volt kézenfekvő, de meg lehetett csinálni, akár 5-10 szemmel, bár egy-egy ilyen dózisnak már érezhető élettani hatásai is voltak. A tea ízesítés másik népszerű formájának az Olympus citromlé bizonyult. Erről szóljon a következő bejegyzés.
 

Lehet ma is kapni? IGEN
 

(Kedden: Olympos citromlé)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

 

Címkék: retro gasztronómia citrompótló

Zsúrkenyér

 2010.11.10. 06:11

A zsúrkenyér a vendégségek állandó kelléke volt, és ezt egy cseppet sem bántam, ilyenkor édesanyám rendszeresen tojáskrémes és húskrémes szendvicseket készített szigorúan zsúrkenyéren. A zsúrkenyér édeskés íze nagyon jól passzolt a sós kencékkel. Alkalmanként 6-8 szeletet is eltüntettem belőle, ami nem kevés, figyelembe véve, hogy akkor még javában általános iskolás voltam. De vendégségeket ellensúlyozandó, a hétköznapokon a zsúrkenyér még mutatóban sem tűnt fel otthon, és ezt el is fogadtam, mint adottságot; soha nem követelőztem zsúrkenyérért hétköznapokon, csak izgatottan vártam a vendégségeket, ahol a zsúrkenyér mellett Macskanyelvet lehetett kapni ajándékba a vendégektől, de erről már előzőekben írtam.


Lehet ma is kapni? IGEN (elvétve)
 

(Pénteken: Citrompótló)
 

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

 

Címkék: retro gasztronómia zsúrkenyér

Őszi szünet

 2010.10.25. 06:27

 


A legközelebbi poszt 2010. november 10-én jelenik

Grízes tészta

 2010.10.22. 13:45

A napközik és menzák egyik felejthetetlen emléke a méltán népszerű grízes tészta. Grízes tészta a hétfői ebédek biztos befutója volt, a ’70-es, ’80-as években a hétfő a menzákon rendre hús mentes nap volt, különböző logisztikai és hűtő kapacitások akkor még meg nem oldottsága nyomán. A grízes tészta nagy kedvenceim közé tartozott, repeta ebből mindig dukált. Közös vonása volt a csokoládés piskótával, hogy otthon ilyet sosem ettem, annak ellenére hogy édesanyám tudta, mennyire szeretem. Mi is volt a grízes tészta titka? Valójában nem több, mint, hogy édes volt és sok. Ennyi már elég volt ahhoz, hogy a gyerekek kedvencévé váljon. Sok nosztalgia fűz ehhez a finomsághoz, és mára alig-alig akad lehetőségem, hogy hozzájuthassak. Így nyaranta a balatonfüredi Marina hotel svédasztalos vacsorájának gyerek sarkában rendre ott állok az 5-6 éves gyerekek között, hogy magamnak is szedhessek a rég múlt csemegéjéből.
 

(Őszi szünet. Legközelebbi bejegyzés november 3-án)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)


 

Címkék: retro gasztronómia tészta grízes

Házi kenyér

 2010.10.20. 08:44

„Nem kell hozzá egérfog, fini kenyér mindig fogy!” – szólt hívogatóan a budapesti Ságvári tér (ma Vértanúk tere) parkolójába leállított NDK lakókocsiból kialakított maszek házi kenyeres reklámja. ’78-at írtunk, és a maszek házi kenyér könyörtelenül betört az addigi 100%-ig államilag ellenőrzött pékáru piacra. A házi kenyér új színt vitt az életünkbe: a kenyér finom, foszlós volt, kétkilós cipókban került forgalomba, és megjelenésével megtörte a 3,60-as kenyér régóta tartó árstabilitását. Itt a kenyér kilója 5 Ft volt (ami lassan, de biztosan kúszott felfele), és egyéb pékáruk is addig nem látott árrekordokat kezdtek döntögetni. És ez mégsem hatott riasztóan a vásárlókra, a lakókocsi előtt reggel hattól este hatig folyamatosan kígyózott a sor, és az emberek boldogok voltak, hogy hozzájuthattak a méltán népszerű házi pékárukhoz. A lakókocsis házi kenyér kereskedelem nem korlátozódott a budapesti Ságvári térre, folyamatosan jelentek meg az ország minden pontján a franchise-t idéző lakókocsik, és kétkilós házikenyerek. A házi kenyér kis rés volt a szocializmus akkor még biztosnak tűnő erődítményén, amit aztán folyamatosan újabb rések követtek.
 

(Péntek: Grízes tészta)
 

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro kenyér gasztronómia házi

Pufi nemcsak a halak kedvence

 2010.10.18. 06:29

A Pufi a ’80-as évek újdonsága volt, a Zi-zi golyóalakú nagy testvére: puffasztott kukorica golyók színes cukormázzal bevonva. Szüleim megrökönyödésére rendre reggeliként fogyasztottam meleg tejben, akár a későbbiekben elterjedt műzlit és gabonapelyheket- Ezzel nagyon modernnek éreztem magam, mintha a német Stern magazin hirdetéseiben látott Kellog’s-ot ettem volna. Ízre nem is volt rossz, és mai napig felveszi a versenyt a cukrozott gabonapelyhekkel. Egy szempont azonban gátat szabott a tejjel való fogyasztás széleskörű elterjedésének: a színes cukormáz oldódásának eredményeként rózsaszínes zöldes sárgás kékre festett tej, mely vizuális élményként az élvezeti értéket jelentősen csökkentette. Az egyszerű cukorkaként való fogyasztása ilyen kellemetlen mellékhatásokkal nem járt, ezért inkább így vált ismertté. Mindezek mellett horgász körökben gyorsan terjedt a híre, hogy a keszeg, ponty, kárász nagyon harap a pufira, így hamarosan az ABC-ken kívül horgászboltokban is értékesíteni kezdték. Ez persze ahhoz is hozzájárult, hogy nyaranta édesapám horgász csalijából a pufit rendre megdézsmáljam. Hogy hogyan derült ki a horgászok számára, hogy a keszeg szeretni fogja a pufit; ez folyamatos próbálkozás eredménye volt-e, és vajon bocikaramellával is próbálkoztak-e, ez mindig is nagyon izgatott, de fény erre azóta sem derült. (Ezzel kapcsolatos kutatásokat szeretettel várok!) Mivel a pufi minősége a régi, patinájából mit sem vesztett, mai napig hűséges fogyasztója vagyok.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Szerdán: Házi kenyér)

Címkék: retro gasztronómia pufi

Csapó Gézáné - Sütögető

 2010.10.15. 10:31

A ’70-es évek végén, ’80-as évek elején nyaranta szüleimmel Balatonfüreden nyaraltunk. Ha Balaton, hát sült heck, lángos, palacsinta, jaffa, kola! A füredi szabad strand akkoriban még nem volt elhalmozva bódékkal, néhány vendéglátóegység szolgálta ki az éhes nyaralókat. A bódék közül magasan emelkedett ki Csapó Gézáné bódéja, aminek tetején büszke tábla hirdette: Csapó Gézáné – Sütögető. És Csapó Gézáné valóban azt sütögette, amire vágytunk: finom, friss, olajtól ropogós harapnivalókat. Minőség folyamatos, csalódás sosem, hosszú sor igen! Hosszú éveken keresztül vártam minden évben a nyarat, hogy Csapó Gézánénál kicsaponghassak, hisz tanév alatt csak nagy-nagy ritkán találkoztam lángossal vagy heckkel. Aztán a ’80-as évek közepén mindent elsöprő erővel betörő nyugati gyors étkezési kultúrája, a hamburger, hot-dog, goffri invázió, valamint az idők folyamán megjelenő füredi büfé bódék gyilkos versenye maga alá temette Csapó Gézáné Sütögető bódéját, és ezzel balatonfüredi nyaraim egyik biztos pillére rendült meg.

(Hétfőn: Pufi – nemcsak a halak kedvence)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro gasztronómia csapó gézáné

Cserkész kolbász

 2010.10.13. 06:06

A cserkész kolbász valószínűleg a virsli és a kolbász keresztezéséből született: anyaga homogén volt, mint a virslié, vékony volt, mint egy juhbeles virsli, míg íze, és tömörsége a kolbászt idézte. Az igazi rejtély nem is ebben állt, hanem abban hogy hogyan élhette át az egész szocializmust a cserkész kolbász úgy, hogy egyszer sem esett át a nyilvánvaló névváltoztatáson, és megúszta, hogy úttörő kolbász legyen. Ennél kisebb bűnökért is névváltoztatás járt (v.ö. Teréz körút -> Lenin körút). A cserkész kolbász minden családban kényszeredett beszélgetésekhez vezetett, amikor a gyerek a szülőnek szegezte a kérdést, hogy mit is jelent az, hogy cserkész. A szülő feszengve volt kénytelen bevallani, hogy nem a szocializmus az egyetlen társadalmi rendszer, és létezik más gyerekmozgalom is, mint az úttörőmozgalom. Ez a felvilágosítás rengeteg további kérdést generált, és csöppent sem volt kínosabb, mint a hogyan születik a baba, és én is így születtem-e kérdéseket megválaszolni. A cserkész kolbász neve is egyike a szocializmus soha meg nem fejtett rejtélyeinek, amiket senki nem feszegetett, élvezvén a cserkész kolbász finom ízét és állagát, amit sajnos a ’80-as években gyors minőség romlás követett, és csak évekkel ezelőtt nyerte vissza eredeti fényét.


Lehet ma is kapni? IGEN!


(Pénteken: Csapó Gézáné - Sütögető)
 

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro gasztronómia cserkész kolbász

Albert keksz

 2010.10.11. 06:49

Az Albert keksz semmiképpen nem a ’70-es ’80-as évek kizárólagos retro terméke, meg nem erősített források szerint gyártása már a XIX. században megkezdődött, és népszerűsége mai napi töretlen. Nem vitás, hogy gyerekkorom keksz választékában a háztartási keksz szerepelt a ranglétra legalján, és a töltött Derby, Pilóta és Tere-fere a kekszpiramis csúcsán. Az Albert mindig is az alsó középkategóriában helyezkedett el, a háztartási keksszel ellentétben nem volt mindig otthon, ezért számomra nyilvánvalóan valamilyen értéket képviselt. Nagyszüleim rendre Albert kekszes dobozban tartották az ő nagyszüleikről és szüleikről készült fényképeket, és a régi kopottas képek a kopottas Albert kekszes dobozban igazi patinát kölcsönöztek a keksznek. Az Albert keksz fogyasztása folyamán a torkomnál határozott melegség alakult ki, ezért egyszerűen csak melegítő keksznek hívtam, és amikor édesapám egy-egy hideg este egy pálinkát bedobott, hogy átmelegedjen, én az Albert kekszhez folyamodtam hasonló hatás elérése céljából. Hogy jó volt-e az Albert keksz arról hosszan lehet polemizálni, de az alsó középkategóriával támasztott követelménynek folyamatosan megfelelt, és ez már elég volt ahhoz, hogy több, mint egy évszázadon keresztül népszerű maradjon.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Szerdán: Cserkész kolbász)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro gasztronómia keksz albert

Selyemcukor

 2010.10.08. 06:09

A selyemcukor sokakkal ellentétben nem tartozott a kedvenc csemegéim közé. Celofán szerű zacskója állagában hasonlított a dunakavics zacskójára, és magában hordozta az állandó veszélyt, hogy széthasadva az összes cukorszem szétgurul. Amennyiben a cukor - leginkább egy makkhoz hasonlítható - formája engedte a gurulást, inkább csak görgött tehetetlenül a a zacskóból való kiszabadulása után. A rózsaszínes, barnás pasztellszínű kemény cukorhéjat szigorúan foggal átharapva (szopogatás kizárva!) juthattunk el a csokoládés szemcsés krémhez, ami semmilyen szempontból nem hasonlított a selyemhez, bár minden alkalommal reménykedtem, hogy ezúttal selyem ízű lesz. Meg voltam győződve, hogy a selyem íze valamilyen földön kívüli ízt idéz, és a várakozásomhoz képest mindig csalódnom kellett. A csalódások okán a selyemcukor hamar kikerült a pixisből, és maradt a meggyfuré és dunakavics a két nagy kedvenc, amiket hosszú éveken keresztül vásároltam rendületlenül.
 

Lehet ma is kapni? NEM.
 

(Hétfőn: Albert keksz)
 

Címkék: retro gasztronómia selyemcukor

Savanyúcukorka

 2010.10.06. 08:25

Vendégposzt Adelaidatól

 

Miután nagymamám bekapcsolta a tévét, azt mondta: még tíz perc amíg bemelegszik, és jön az adás!...
Addig is volt : meggyfuré - emlékeim szerint kis - mondhatni: "pocket-size" -nejlonzacskóban adták, benne csomagolatlanul, nem egyszer tömbösödve a furé cukorkák, amik ovális alakúak voltak, rajtuk (ha nem törtek-tapadtak-olvadtak -folytak össze) cikornyás mintával... A zacskó kanárisárga színű volt, rajta egy pisze orrú gyerek kontúros rajza, amint bénán vigyorog a fülére akasztott meggyekkel. Ízre azt hiszem, baromi édes volt. 1982 őszén láttam-ettem először.
Hasonlóképpen volt kávéfuré is, ugyanolyan nejlonzacskóban, de talán fehér műanyag volt, és egy mexikói szombrerós fazon volt rárajzolva, kék-sárga kolorittal. Ezt, ha lehet, én egy fokkal jobban szerettem.
És való igaz, hogy voltak zöldalmás, szőlős és málnás (ebből többféle is) töltött cukrok is - jellemzően zizegős, négyzet alakú zacskóban, a szemek nem csomagolva, de sok esetben mattítva vmi pocukros felületképzés által, így nem tapadtak össze. Formára olyanok voltak, mint két, pánttal körbefogott félgömb, ahol a gömbök átmérője kb. 1,2-1,5 cm.
Valamint volt még narancsos és citromos savanyúcukor is; a cukorszemek kis narancs- és citromgerezdeket imitáltak, ízre a legblődebb szörparomákat idézték. Akinek ilyen volt a Mikulás-csomagjában, elszontyolodott.
A tejdropsz és a töltetlen savanyúcukorka meg ezektől valamivel kisebb, kb. 1,2 cm hosszú ellipszis alakú cukorkaszem volt.
A málnás cukorból volt olyan is, ami apró stilizált málnaszemeket formázott; a lutri az volt, hogy van-e benne töltelék. Mert ha nem, akkor elég gáz volt ráharapni. Ezt a fajtát később (tán még most is?) "Rocky" néven is láttam futni, nem ok nélkül.
A gyümölcsös keménycukorka-témában a prime-kategóriás emlékezetem szerint az "Eper-Barack" nevű cucc volt. Ezt be lehetett vinni ovis csoportos szülinapos körbekínálgatásra is. Úgy rémlik, elég nagy, zizegős zacskóban adták, amin talán egy felöltözött kacsa volt, a szemek ugyanolyanok, mint a meggyfuré, DE egyenként csomagolva. Az íze az akkor viszonylag ritkaságnak számító epres töltött és (sárga?)barackos töltött volt. A nyelvet befogta.
Elnézést a sok offolásért, még csak annyit: a cukor-ranglistában a meggy- és kávéfuré az olcsó (2,40 Ft),de nem túl bevállalható kategória volt, nem olyasmi, amivel vendégeket kínálgatsz. Max. nagymama a kisunokát. A többi gyümölcsízű cukor meg jellegzetesen a mozi/szíházi büfékben volt népszerű; jól lehetett őket zörgetni előadás alatt. Ezeket már be lehetett tenni osztálykirándulásra,stb. A nyolcvanas években 4 forint körül volt egy csomaggal. Az Eper-Barack valamivel többe került, de ritkán vettünk csak úgy, inkább alkalomra, és valszeg megvolt 7 Ft is, csak úgy, mint a selyemcukor.

(Legközelebbi poszt pénteken jelenik meg: közkívánatra selyemcukor)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

 

Címkék: retro gasztronómia savanyúcukorka

Meggyfuré

 2010.10.04. 06:15

A meggyfuré a tejdropsz és nebuló mellett a ’70-es ’80-as évek keménycukorka triumvirátusnak számomra legkedvesebb tagja volét. Nem volt finom, és emellett még nagyon durván a fogaimba ragadt minden alkalommal, amikor szétrágtam; de nem volt mit tenni, szét kellett rágni, mivel a furé belsejében húzódott meg a tömény meggy szirup, amit akár szétrágás árán is azonnal meg kellett kaparintani. A furé magyarul egyszerűen töltött cukorka, de a meggyes töltött cukorka kiérdemelte, hogy ő furé legyen, se nem töltött cukorka, se nem dropsz. A tejdropszhoz hasonlóan szinten hosszú tíz éveknek kellett eltelnie, hogy fény derüljön a furé miért is lett furé. Párizsban ért a felismerés, hogy a fouré, valóban töltöttet jelent, és ezt milyen éleslátással vette át a szocialista élelmiszeripar, bízván a meggyfuré célcsoport (4-14 év) széleskörű francia nyelvismeretében. És ez természetesen megmagyarázza, hogy a tejdroszp miért nem lett tejfuré, és a meggyfuré miért nem lett meggydropsz.
 

Lehet ma is kapni? NEM
 

(Legközelebbi bejegyzés szerdán jelenik meg: Albert keksz)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)


 

Címkék: retro gasztronómia meggyfuré

Tejdropsz

 2010.10.01. 06:13

A Tejdropsz és a Meggyfuré a két legkülönösebb keménycukorka volt a ’70-es ’80-as években. Dropszból csak tej létezett, furéból csak meggy. Mi volt a különbség a dropsz és furé között, ezt mindenki maga döntötte el, hivatalos állásfoglalás ebben a kérdéseben nem született. A dropsz értelmezésem szerint egy kabát gomb nagyságú világosbarna pasztilla. A tejdropsz mindez karamella ízesítéssel párosítva. A tejdropsz az általános iskolámhoz közeli Alkotmány utcai közért édesség pultjának megbízható terméke volt, 2,10 Ft-os fogy. áron éveken keresztül stabilan vezette az ár/minőség tabellámat. A havi ebédbefizetések alkalmával mindig sikerült a visszajáróból valamekkora összeget elkülönítenem, amit azonnal tejdropszba ruháztam, mivel az napokig kitartott az iskolaköpenyem zsebében (szigorúan Diolen Mobi köpeny) . A tejdropsz neve ellenére valójában se nem volt tej, se nem volt dropsz, egyszerűen egy karamella ízű préselt kenénycukorka. Tejkaramella gyanánt a tejre még általános iskolában megtaláltam a magyarázatot, de a dropsz 20 évet váratott magára, míg nem egy a Cadbury terméken megpillantottam a „Chocolate drops” feliratot, és megtörtént a megvilágosodás: a tejdropsz az angol milkcseppek magyar fordítása! De hogy a meggyfuré miért nem dropsz, arról a szóljon a hétfői poszt.
 

Lehet mai is kapni? IGEN!
 

(Hétfőn: Meggyfuré)
 

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro gsztronómia tejdropsz

Pörkölt kávé

 2010.09.29. 06:23

Vendégposzt Kermittől

 

A kép egy pörkölt kávé csomagolást ábrázol, melybe szemes kávét csomagolt az Élelmiszer - És Vegyicikkeket Csomagoló Vállalat 1962-ben. A 100 grammos kiszerelésű kávénak 19,50 Ft volt az ára. Mennyi volt akkoriban egy havi átlag fizetés? Csak szerintünk volt méreg árban ez a kávé? ( Internetes források szerint 1200 Ft egy segédmunkási fizetés 1962-ben.) Ki-ki döntse el, mennyire számított drágának. A mosolygó szerecsenemberke itt még nem a Julius Meinl féle profil arcát mutatja, - nyilván nem sok közük volt egymáshoz - bár a köztudatban szerintem, ha kávé logóról van szó mindenkinek az ugrik be. (Emlékeim szerint volt egy nagy fényreklám anno a Felszabadulás tér környékén, ahol egy ilyen Meinl logó világított egy akkoriban nyílt üzlet reklámjaként, sárgán és pirosan a nyolcvanas évek közepén..) Itt szeretnék megemlékezni a kisközértes kávédarálások hangulatára, amikor az ember a kis papírzacskót odafogatta a fekete műanyag nyelvvel a daráló fémcsövéhez, majd a kanárisárga-piros műanyag borítású géppel - aminek a tetején lévő műanyag tölcsérbe beleszórta a kávét - nekiállt darálni. A végén a nyelvet többször odapattintgatta a fémrúdhoz, hogy a maradék is garantáltan kihulljon a csőből.
Ezek után ihatnánk is egy csészével, nem gondoljátok?

(Legközelebbi bejegyzés pénteken jelenik meg.)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro kávé pörkölt gasztronómia

Turista só

 2010.09.27. 06:22

A turista só nevével ellentétben nem a só minőségét volt hivatva jellemezni, nem a jódozott vagy tengeri só konkurenciája volt; a turista só a ’70-es évek turista sótartójába zárt só neve volt. Hogy mi is volt a turista sótartó? Nem más, mint egy igen egyszerű, szigorúan zöld kupakos műanyag áttetsző sótartó, melynek kupakján a szórónyílás zárható volt (ára: 4,90 Ft!). A turisták valóban jó hasznát vették a praktikus sószórónak: a só nem szóródott ki a kirándulások alkalmával előszeretettel használt fém ételdobozban. De a turista só ennél sokkal fontosabb feladatot hivatott betölteni: minden magára valamit adó balatoni lángosos és pecsenyesütő szigorúan turista sószóróval szerelte fel a vendéglátó egységét. A sikeren felbuzdulva egyre több másod- és harmadosztályú vendéglátó egység szerelkezett fel hasonlóan turista sószóróval. Mi volt a siker titka? Több tényező szerencsés együttállása: csak ezt lehetett kapni, ütésre, ejtésre ellenálló, sószórásra alkalmas eszköz. Igen sokáig tartott töretlen népszerűsége, elvétve még ma is fel-felbukkan egy-egy kisebb vidéki falatozóban.
 

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Legközelebbi bejegyzés szerdán jelenik meg: Pörkölt kávé - vendégposzt Kermittől)
 

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro gasztronómia turista

Maci csoki

 2010.09.24. 06:15

A Maci csoki a Kajla szelettel együtt volt hivatva, hogy meghódítása a ’80-as évek ifjúságát. Bár sosem volt jellemző rám, hogy válogattam volna az édességek között, a Maci földimogyoró törmelékes nugátszerű tábla szerű termék olyan mélységekbe merészkedett, hogy még márciusban is szégyen szemre az ablakomban árválkodott Mikulás csomag mementóként: elfogyasztására családunkban senki nem szánta rá magát. Így érthetően nem sok emlék fűz ehhez a méltán dicső termékhez, ami a ’80-as évek végén az evolúció kihívásaival nem tudván szembe nézni kevés részvéttel övezve észrevétlenül kihalt.


Lehet ma is kapni? NEM.


(Hétfőn: Turista só)
 

Címkék: retro maci gasztronómia csoki nugát

Lisztcukor

 2010.09.23. 06:35

A szocialista élelmiszeripar válasza a tömbösödött porcukorra a lisztcukor volt. A porcukorba 4% lisztet kevertek, mely arra volt hivatott, hogy a porcukros zacskóba besurranó nedvességet megkösse, és ezzel elkerülje a tömbösödést. Az új termék a lisztcukor nevet kapta. Az eredmény átütő volt: a porcukor ismét porcukorrá vált, bár használati értéke így lisztesen minimálisra zsugorodott. A lisztcukros zacskó ajánlása alapján sütemények elkészítéséhez kiváló alapanyagnak bizonyult, arról viszont már nem került említés, hogy vajon mi másra lehetett használni egy összelisztezett cukrot (kávéba, saláta öntetbe vagy talán öcsinek a túrós tésztájára?) Érthetően, a kezdeti eufória után a háziasszonyok mégis megmaradtak a tömbösödött porcukornál, és a lisztcukor (se nem liszt, se nem cukor) rövid idő alatt az élelmiszer ipari újítások szemétdombján találta magát; kortársaival ellentétben még a rendszerváltást sem élhette meg.


Lehet m is kapni? NEM.
 

(Holnap: Maci csoki)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)


 

Címkék: retro gasztronómia lisztcukor

Porcukor

 2010.09.21. 06:23

A porcukor jól feladta a leckét a ’70-es, ’80-as évek élelmiszeriparának. A porcukor zacskókba zárása igen problematikusnak tűnt, mivel az apró cukorszemcsék könnyen távoztak a csomagolás legkisebb résein is. És persze ki várhatta el egy zacskótól, amibe kilónként zárták a porcukrot, hogy egy apró, akár csak tűszúrásnyi kis lyukacskát ne tartalmazzon. Hát ennyi kis folytonossági hiány a csomagoláson bármilyen szigorú minőségbiztosítás tűréshatárába belefért. Ez bizonyosan hozzájárult, hogy az ABC-k por- és kristálycukros polca közelében mindig, kiszámíthatóan recsegett a a föld, ez alól csak azok a téli havas napok voltak kivételek, amikor a közértek bejáratánál fűrészporos, homokot szórtak ki a csúszás mentesítésre, ilyenkor egyetemlegesen az egész közért recsegett. A föld mellett természetesen a cukros polcot is folyamatosan megbízható vastagságú fehér réteg borította, amibe imádtam rajzolgatni, míg édesanyám a hentes pultnál várakozott. Ilyen körülmények között a társadalom igen megértően fogadta a polcokon a tömbösödött porcukrot. A tömbösítés véletlenszerűen , a cukros zacskón belül spontán módon alakult ki a kiszerelés és az értékesítés közötti időszakban. Hogyan, milyen mikroklímára volt szükség a tömbösödésre, és Hegyeshalomtól nyugatra miért nem tömbösödött a porcukor, sosem derült ki. Édesanyám azonban látta a jó oldalát is: egyre gyakrabban tudta úgy haza vinni a porcukrot, anélkül hogy a zacskó jelentős része el nem folyt volna. Persze ennek is megvolt az ára: a cukortömböket utólagoson házi megoldással porítani kellett. Édesanyám mindig a biztos megoldást választotta, a porcukor megtörésében is: a tömbösödött cukrot zacskóstul vastagon újságpapírba csomagolta, majd a húsklopfolóval szétzúzta. Ilyenkor percekig rengett a ház, de tudtuk, hogy mindez elkerülhetetlen a porcukor porítása érdekében. Minden család más módszerre esküdött: volt aki reszelte, volt, aki mozsárban törte fel, volt aki satuban, és akadt olyan is, aki egyszerűen földhöz vágta. A tömb porcukor hűségesen kísérte végig az iskolás éveim, bár évről évre fokozódó nyomás nehezedett az élelmiszeriparra, hogy megoldást találjon a porcukor tömbösödésének megelőzésére. A szocialista élelmiszeripar természetesen készen állt a vásárlói igények megválaszolására: hamarosan piacra dobta a lisztcukrot... (folytatás csütörtökön)
 

Kérdés: Milyen egyéb technológiák léteztek a tömbösödött porcukor megtörésére?
 

Lehet ma is kapni? Tömbösödve NEM.
 

(Legközelebbi bejegyzés csütörtökön: Lisztcukor)
 

Címkék: retro gasztronómia porcukor

Melódia szelet

 2010.09.20. 06:31

Vendégposzt Szalacsi Dezsőtől

 

Valamikor a 60-as 70-es évek fordulóján, amikor a csokoládépiacon a Sport szelet már bejáratott brand volt, a Szerencsi csokoládégyár cukrászai gondoltak egy merészet és létrehoztak egy olyan csokoládés darabárut, mely egyszerre volt konkurenciája a minden nap a zsebünkben lapuló Balaton szeletnek, Csilla szeletnek vagy magának a verhetetlen Sport szeletnek és a desszert kategóriába tartozó konyakmeggynek vagy a Macskanyelvnek. Ez volt a Melódia szelet. Ostya alapú mogyorókrém halmok sorozata, kizárólag étcsokoládéban. Roppanós, de mégis krémes, édeskésen telt és keserű egyben. Csomagolása a kor dizájnja mellett is nagyon mutatós volt. A teljesen sztaniol csomagolás ünnepi hangulatot kölcsönzött fogyasztásának. Az előbb felsorolt többi csoki maximum árban vehette fel a versenyt, hiszen a Melódia, már akkor sem az olcsóbb édességek közé tartozott.
Valamikor a 80-as évek végén eltűnt, hogy aztán 2004-ben ismét felbukkanjon. Az időközben bezárt Szerencsi csokoládégyár gyártósorait megvásárló Szerencsi Bonbon kft kezdte el gyártani. Mivel a nevet korábban megvette a Stühmer, ezért Szerencsi retro néven forgalmazzák. A Stühmer melódiája azonban sem ízében, sem formájában, sem csomagolásában nem hasonlít az eredetire. Ráadásul elkövették azt a szentségtörést, hogy a mai divatnak megfelelően két változatban is gyártják. Vagyis tejcsokis formában is. Ez kb. olyan, mintha a piros mogyorósat tejcsokiból készítenék.
Az eredeti ízeket a Szerencsi retro szelet hozza vissza, bár a neten sokan állítják, hogy már ez sem az igazi. Pedig szerintem csak kikoptak már a gyerekkor ízei a nyelvünkről és az idő távlatából erre is valami mennyei finomságként emlékezünk.
 

Lehet ma is kani? IGEN!

(Holnap: Porcukor)

Címkék: gasztronómia szelet melódia reto

Váras csoki

 2010.09.17. 06:09

Vendégposzt Gaspertől

 

A Szerencsi Csokoládégyár magyar várakat bemutató csokipapírjainak nagy gyüjtője voltam a '80-as évek elején, ahol az anyaországi várak fotóit és rövid történetüket ismertette a szöveg a csomagoláson, ahogyan az itt is látható, a Siklósi vár esetében. Nekem komoly gyüjteményem volt ezekből a csomagolásokból és persze fogalmam sincs, hogy mi lett velük. Ráadásul jellegzetes hangulati elem a bugyikék alapszín és a sárga, keksz szélére emlékeztető mintázat, mely a fotót keretezi alul-felül. Persze belföldi turisztikai-reklám vonatkozásai is voltak ezeknek a csomagolásoknak, hiszen  láthatjuk a Mecsek-Tourist emblémáját. De hát csak jobb dolog volt várak után koslatni, mint manapság hétvégéket a plázákban és a teszkóban tölteni s ezáltal ki tudja milyen nyomi gyerekeket szocializálni.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Forrás: http://tajkep.blog.hu)

(Hétfőn: Melódia szelet - vendégposzt Szalacsi Dezsőtől)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro gasztronómia csoki szerencsi váras

T-rizs

 2010.09.16. 06:24

A ’80-as években már érezhető volt az élelmiszeriparra nehezedő vásárlói nyomás, hogy piacra dobja a generációk óta ismeretlen A rizst. Vásárlói nyomás ide vagy oda, Hegyeshalomtól keletre nem volt A rizs, csak fényezetlen B, ezért innovatív megoldásra volt szükség. ... és a megoldás nem váratott sokáig magára: kreatív agronómusok és élelmiszer technikusok karöltve kísérletezték ki a T-rizst. A T-rizs nevében a T a tésztára utalt: rizsszem alakú tészta lapult a kilós kiszerelésű T-rizs zacskókban. A szemek szép hosszúkásak voltak, ahogy ez egy minőségi rizstől elvárható volt, elkészítése hasonló volt, mint a 4 tojásos spagetti tésztáé, lévén csak a formájuk különbözött, az alapanyag ugyanaz volt: tészta. Több korablei újság is hosszabb cikket szentelt, hogyan lehet a rizst T-rizzsel helyettesíteni. Rizibizinek még csak-csak elment, de tejberizst már nehézkes volt készíteni belőle, bár erre is voltak próbálkozások. Nővéremmel egy forradalom kezdetét láttuk a T-rizsben, és vártuk a további T termékek piacra dobását (T-csoki, T- sajt, T-krumpli stb.), ami sajnos soha nem valósult meg. Mindenesetre a szocialista innováció a T-rizzsel komoly lépéselőnyre tett szert a fényezett A rizsben elszürkült tőkés élelmiszeriparral szemben. A rendszerváltással egy időben tűnt el az ABC-k polcairól, és azóta is várja a piaci rést az újjáéledéshez.

(Holnap: Váras csoki - vendégposzt Gaspertől)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro gasztronómia t rizs

Fényezetlen B rizs

 2010.09.15. 06:13

Milyen is lehet az A rizs, létezik-e ilyen, valaki valaha látott-e ilyet, faggattam édesanyámat a konyhában, míg ő szorgalmasan pucolta a rizst. A rizs pucolás valószínűleg az ötéves terv része lehetett, mely hozzásegíthetette volna a ’70-es ’80-as évek hazai tervgazdaságát, hogy maga mögé utasítsa a tőkés társadalmak gazdaságait. A ’70-es ’80-as évek rizs választékát a fényezetlen B rizs uralta, mely papírzacskós kiszerelése különböző apróbb kincseket rejtett: kavicsok, konkoly-, árpa-, maláta-, búzaszem, barna rizs, valamint egyéb be nem kategorizálható 1-2 mm-es szemcsék. Édesenyám rizs pucolásának koreográfiájához hozzátartozott, hogy minden alkalommal elmondta, hogy Nyugaton olyan, mint rizs pucolás nem létezik, ezen hossan bosszankodott, hogy mi miért vagyunk itt, és nem ott, majd lemondóan kiöntötte a főzéshez felhasználandó rizst a konyhaasztalra, és gyors ujjmozdulatokkal szétválasztotta a rizst a többi szemcsétől. Miután ezzel elkészült, megmosta a rizst egy edényben, mellyel végül a rizs elérte az emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag állapotát. A rizs szemek rendre aprók és töredezettek voltak, bizonyítván a B rizs minőségi inferioritását. De volt-e A rizs, noch dacu fényezett? Bizonyosan kereskedelmi forgalomba nem került; én ilyennel sosem találkoztam, bár minden ABC-t rendre átvizsgáltam, hátha rálelek. Aztán jött a rendszerváltás, és eltűnt a fényezetlen B rizs hegemóniája, felváltotta a rizs, ami nem tartalmazott többé apró szürke szemcséket, nem volt töredezett, és a rizsszemek is méretessé váltak. Honnan került elő hirtelen az A rizs, amit nem hívtak többé A rizsnek csak rizsnek? Egy, a sok megfejtetlen rejtélynek! A peresztrojka végül elsöpörte rizspucolást, és ezt már csak szülői, nagyszülői visszaemlékezésekben lehet tetten érni. Folytatás holnap: T-rizs

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: T-rizs)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro b gasztronómia rizs fényzetelbe

ZI-ZI

 2010.09.14. 06:12

Vendégposzt Gaspertől

 

A ZI-ZI-vel kapcsolatban az első emlékem úgy három-négy éves koromra datálható, a három-négy évem pedig a '70-es évek második felére.  A ZI-ZI igazi színt vitt az életünkbe, de talán mai napig jóminőségű fogaimnak köszönhetően nem okozott maradandó nyomokat.

Azért itt is érdemes elidőzni a dizájnon egy csöppet. Három színből áll össze a dolog, az első az alapot adó fehér (mellesleg nem is szín), aztán a zöld és a piros. Ezek kellemesnek éppen nem mondható komplementer színek. Persze a lényeget a kis büszke kakas hetyke tartása adja (mely kakas különben nagyon aranyos), ráadásul aki nem evett még ilyen édesipari terméket, az nem sejti, miért pont egy kakas van itt elhelyezve. Habár aki ismeri a ZI-ZI-t, ő sem biztos hogy tudja. Pedig erre roppant egyszerű a magyarázat, én is most jöttem rá. A ZI-ZI apró kis cukorka, olyan mint valami szemestakarmány, azzal a különbséggel, hogy nem az AGROTÁP állította elő, hanem a Csemege Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Ergo nem szárnyasoknak szánták, hanem növendék embereknek. Akkor meg miért a kakas? Végülis tök mindegy.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Forrás: http://tajkep.blog.hu)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)

Címkék: retro gasztronómia zizi

Kajla csoki

 2010.09.13. 06:24

Míg a dekadens Nyugaton a Pif képregény örvendett töretlen népszrűségnek (minden újsághoz játék járt!), addig nálunk Pif vörös nyakkendős reinkarnációja, Kajla volt a '70-es '80-as évek úttörő mozgalomának jelképe, a Pajtás újság eposzi kelléke, az akkori kisdobosok és úttörők feltétlen jó barátja. A magyar édesipar ráépülve az akkori népszerű úttörőmozgalomra, dobta piacra a Kajla csokit, reménykedve, hogy a népszerű Kajla feledtetni tudja a csoki teljes hiányát a termékben.

Legyünk őszinték: Bár Kajla csokinak hívtuk, csokládévaj nyomokban sem volt fellelhető benne, nugát volt ez is, mint a többi akkori táblás termék, enyhe citromos-rumos izesítéssel. Legfőbb erénye, hogy olcsó volt. A BÉV Budapesti Csokoládégyár nem gondolta, nem is gondolhatta, hogy mind a Pajtás magazin, mind Kajla népszerűségét aláássa majd a glasznoszty, maga alá temetve ezt a jó kis nugát táblát is. De hát ez a sorsa minden olyan kezdeményezésnek, ami egy-egy éppen aktuális népszerű politikai hangulatot próbál meglovagolni. (Persze ki merészelte volna akkor az akkori rendszert aktuális politikai hangulatnak gondolni?)

Lehet ma is kapni? NEM

(Holnap: Zizi - vendégposzt Gaspertől)

Címkék: retro gasztronómia kajla nugát

A blog.hu a Retrogastro-t választotta a hét bloggerének! A teljes cikk itt olvasható.


(Hétfőn közkívánatra: Kajla csoki)

Címkék: blog.hu hét bloggere

süti beállítások módosítása