A konyakmeggy hosszú történetre tekint vissza, és mint később megtudtam, messze nem a szocialista magyar édességipar vívmánya. Ennek ellenére a '70-es '80-as években ezt hittük. Dobozos kiszerelésben került forgalomba, valamint édességboltokban kimérve is árulták korhatárra való tekintet nélkül. Megoszlottak a vélemények, hogy a Dianás cukorka vagy a konyakeggy alkohol tartalma magasabb-e, ezért mindegyikből nagyobb mennyiséggel próbálkoztunk, de a várt hatás elmaradt. Ahogy írtam, a szocializmus éveiben azt hittük, hogy a konyakmeggy hungarikum, ezért a legtöbb családban egy-egy nyugati út előtt a téliszalámi és az Unicum társaságában ez is került a bőröndbe külföldre szakadt rokonok részére. A '90-es években ébredtem rá, hogy a nyugati világ is ismeri, mi több gyártja is a konyakmeggyet, és ráadásul nem is rossz minőségben. A konyakmeggy frissességét a Melba kockához hasonlóan a vízszintes felülete határozta meg: ha homorú volt, akkor már kiszáradt, és a meggy összeszáradtan húzódott meg a csoki burokban. Meglepetésként időről időre meggymag szilánkokat rejtettek el a meggy közepében, ami alkalmanként egy nem tervezett fogorvosi rendelésre való bejelentkezést is indukált. Általában szüleim kapták ajándékba vendégektől, amikor mi Macskanyelvet kaptunk. Ilyenkor sok rafináltságra volt szükségem, hogy néhány szemet megszerezzek tőlük.

Lehet ma is kapni? IGEN!

(Holnap: Bélszinroló)

Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)