Milyen is volt a '70-es évek napközis gyümölcslevese? Világos-rózsaszínes-lilás és meleg. Nyomokban gyümölcsöt tartalmazott. Szigorúan magozatlant. És természetesen sós. A napközis meggyleves sós volt. Persze nem úgy, mint a csonteleves, de sós volt. Ezekkel a karakterisztikákkal igen nehéz volt megszeretni, nekem nem is sikerült. Édesanyám hideg meggylevese, az persze más. Az mindig hideg volt, magozott meggyel és nem nyomokban. És nem is sós. Ilyen komoly szakadék feszült leves és leves között, és tette problémássá a pénteki napjaimat, amikor is a napköziben az esetek nagy részében gyümölcsleves volt. Azt hiszem, a gyümölcsleves is hozzásegített meggyőzni szüleimet, hogy felső tagozatban már ne irassanak be ebédre az iskolába, és az iskola melletti Centrál üzemi étterem boldog a'la carte-os diákjává váljak.
(Pénteken: Habkarika)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
