A Frutti (teljes nevén Frutti karamella) karrierjében két jelentős időszakot különböztethettünk meg: az első, amikor a Frutti még kék és piros színű csomagolásban került forgalomba; míg a második, amikor már egységes kék-piros csomagolásban. Az első időszak számomra nagyon meghatározó volt: egy-egy zacskó Fruttit nővéremmel mindig szín alapján osztottunk el: nővéremé volt a piros, míg enyém a kék. Ez persze rengeteg vitára adott okot, ha nem egyenlő számban voltak a színek (és sosem voltak egyenlő számban), de hát azért végül mindig beletörődtünk. Két ízben került forgalomba: a piros ízben és kékes zöld ízben. Természetesen a csomagolásnak megfelelő volt a tartalom, így én piros ízű fruttit a ’70-es években nem igen ettem. Aztán beköszöntöttek a ’80-as évek, és a Frutti csomagolásában is markáns változás történt: egységes kék-piros csomagolópapír került a cukrokra, függetlenül a tartalomtól. A csomagolás változása az ízeket nem érintette. Mi lehetett az újítás hátterében, miért volt szükség az egységesítésre, nem tudom, de ez új korszakot nyitott a Fruttival addig kialakított kapcsolatomban. Ettől kezdve nővéremmel elfeleztük a zacskó tartalmát, és ekkortól a piros ízű Fruttikat is elkezdetm fogyasztani. Markáns különbség nem volt a két szín között. Mint minden karamella, a Frutti is gyorsan száradt, ezért gyakran már kiszáradva voltunk kénytelenek fogyasztani, de megfelelő idejű rágás után azért mindig elnyerte a megszokott nyúlós állagát. A csomagolása hasonlóan a Boci karamelláéhoz kétrétegű volt: egy vékony belső zsírpapír, és a külső csomagolás. A belső zsírpapír az esetek nagy részében annyira rá volt ragadva a Fruttira, hogy a részleges eltávolítás is nagy sikernek számított, így valamennyi papírt az ember a cukor társaságában rendszeresen elfogyasztott. A Fruttit jó volt rágni, általában 2-3 cukrot is összerágtunk, és nagyokat cuppantva őgyelegtünk az iskolai szünetekben a folyosókon, hátha valamelyik tanár azt hiszi, hogy rágózunk (ami akkor tilos volt tanítási időben), és akkor kajánul mutathattuk, hogy csak Fruttit eszünk.
A rendszerváltással egy időben a Frutti is eltűnt, megjelent helyette a MAOAM, ami íz világban és textúrában határozottan emlékeztet a Fruttira, csak éppen semmilyen gyerekkori emlék nem fűz hozzá. Sajnos.
Lehet ma is kapni? IGEN!
(Holnap: Az első McDonald’s Budapesten)
Szerkesztői üzenet:
A Retro Gastro eddig megszokott blog bejegyzései a végéhez közelednek, a holnapi lesz az utolsó ilyen jellegű poszt. De azért nem kell elköszönnünk, mert továbbra is minden munkanap egy új retro gasztro képet rakok ki a blogra, de immáron saját emlékeim nélkül. A kommentjeiteket továbbra is várom, és komment formájában én is írni fogok! Tartsuk meg közösen a Retro Gastro blog-ot! Üdv, R.G.
