A lengyel boci karamella a ’70-es évek édességiparának egyik csúcsterméke volt, a szocialista import egyik méltó büszkesége. Édességboltokban árulták kimérve, gondosan papírzacskóba csomagolva. A karamella kétrétegű csomagolásban került értékesítésre: egy vékony zsírpapírban volt beül, és egy vastag fehér-sárga-barna papírban kívűl, amin egy barátságos boci legelt. A cukorpapírnak volt két elálló füle, amit sosem értettem, hogy miért nem hajtanak rá a cukorra. Én mindenesetre mindig ráhajtottam. A belső zsírpapír az esetek nagy részében annyira rá volt ragadva a karamelléra, hogy a részleges eltávolítás is nagy sikernek számított, így valamennyi papírt az ember a karamella társaságában mindig elfogyasztott. 
A boci karamella frissen isteni volt: puha omlós. Gyakran azonban már kiszáradva került forgalomba, ilyenkor a belső zsírpapír csomagolást könnyebb volt eltávolítani, de a cukor az élvezeti értékéből sokat vesztett. Már a ’80-as évek elején eltűnt a boltokból, hogy a ’90-es évek elején nagy sikerrel térjen vissza. Eleinte a KGST piacokon árulták lengyel árusok, majd egyre több helyen jelent meg ismét. Mostanában leggyakrabban a BNV vásárváros területén levő cukorka árusoknál sikerült vásárolnom, de cukorkás pavilonokban piacokon és vásárokban is fellelhető.
Lehet ma is kapni? IGEN!
Hogy hívták lengyelül a boci karamellát?
(Holnap: Márka üdítő ital)
