A ’70-es ’80-as években az édesített sűrített tej két kiszerelésben volt kapható: konzerves és tubusos. A konzerves csehszlovák import volt, a tubusos hazai termék. Minőségben nem volt nagy eltérés, a konzerves talán egy kicsit sűrűbb volt. Fogyasztásuk azonban jelentősen eltért. A tubusost a szájunkra tapasztottuk, és kiszívtuk, a konzervesen két lyukat nyitottunk az egyiken ittuk ki, a másikon hagytuk, hogy a levegő behatoljon a konzervbe. Nem volt finom, sőt, kifejezetten émelyítő, de mégis ettük rendületlenül. 11 éves koromban jártam először külföldön: egy miskolci kirándulás alkalmával szüleimmel néhány órára átmentünk Csehszlovákiába. Napokkal korábban már nem tudtam aludni, annyira izgatott voltam, milyen is az a külföld. Kb. tíz kilométerre a magyar határtól hajtottunk át az első csehszlovákiai településen; azonnal kiszálltam az autóból, ahol a helyi vegyesbolt kirakata nyújtotta az első, felejthetetlen élményt: a kirakatban uszkve 20 konzerv sűrített tej, és ugyanennyi szilva befőtt állt katonás sorban. Semmi más. A vegyes bolt választéka ennél valamivel szélesebb volt, de a kirakat olyan mély benyomást gyakorolt rám, hogy azonnal négy konzerv sűrített tejet vettem a frissen váltott koronáimból, és elfogyasztásához azonnal nekiláttam. Ha addig szerettem is a sűrített tejet, ez a négy konzerv egy időre betette a kaput.

Lehet ma is kapni? IGEN

(Kedd: Szobi szörp)