Vitathatatlanul a ’70-es évek napközis sikerebédje a bableves, piskóta csokiöntettel volt. A bableves ilyenkor háttérbe szorult a piskóta csokiöntet mellett (volt úgy is, hogy gulyás volt vagy húsleves). Már délelőtt pletykák keringtek az iskolában, szünetben a testvérek vitték a hírt az egyik osztályból a másikba, hogy aznap piskóta csokiöntettel lesz. A mi osztályunk kiváltságos helyzetben volt, mert osztálytársunk, Csicsovszki Zoli anyukája az iskola konyháján dolgozott, így Csicsó már a tízórai alatt biztos információt kapott anyukájától az ebédről. Ha megtudtam a nagy hírt, szünetben rögtön rohantam a nővéremhez, és elújságoltam. A hír futótűzként terjedt az iskolában. Az utolsó órán már alig figyeltünk, mindenki az ebédre koncentrált. A piskóta csokiöntettel egy kocka piskóta volt, amire egy nagy merőkanálnyi híg csokiszószt öntött a konyhásnéni (a mozdulatot még most is látom). Mindig leveses tányérban kaptuk, és kanállal ettük, mert az öntet tényleg levesnyi mennyiség volt. Összesen egy baj volt vele: nagyon hamar elfogyott. Gyorsan kinyaltuk a tányért, és utána sóvárogva néztük azon osztálytársaink tányérját, ahol ha részben is, de volt még a piskótából. Ritkán volt ebédre, annál nagyobb volt a sikere. Miért nem volt gyakrabban? Otthon miért nem készített édesanyám, és étteremben miért nem lehetett kapni? Ezeket soha nem firtattam, csak újra és újra vártam a nagy napot, hogy piskóta csokiöntettel legyen az ebéd a napköziben.
Fontos kérdések: Minden iskolában volt piskóta csokiöntettel? Valaki valaha ette ezt otthon is vagy étteremben? Létezik piskóta csokiöntettel ma is a napközik ebédválasztékában?
(Holnap közkívánatra: Utasellátó csokirolád)