A vajas kenyér a napközis uzsonnák legmegbízhatóbb tagja volt, minden uzsonna alapelemeként szolgált. A jó vajas kenyérhez csupán két dologra volt szükség: friss kenyérre és vajra. Ezt a leckét jól tudták a '70-es, '80-as években, és egy-két ujjnyi szelet kenyérre jó vastagon kenték a vajat úgy, hogy a kenyér nagyobb lyukait is biztonságosan betömje. Ez így önmagában annyira finom volt, hogyha alkalmanként mégis egy-egy (szigorúan félkör alakú) fél szelet turista szalámit kaptunk is a vajas kenyéren, azt biztosan a tálcára pöcköltük, hogy a finom vajas kenyér ízét el ne rontsa. De már ez is a múlté... Ma már a közétkeztetésben a vajas kenyeret margarinnal kenik, így tovább szót vesztegetni rá nem is érdemes. Jó hír azonban, hogy Michelin csillag várományos éttermek asztalán ismét fel-felbukkan a friss kenyér igazi vajjal, méltó emléket állítva az egykori napközis vajas kenyérnek.
(Pénteken: Napközis ivólé)
Felhívás: A következő posztokhoz keresek '70-es '80-as évekből étlapokat. Ha valakinek van, kérem, küldjön egy képet róla a retrogastro@freemail.hu címre.
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)