Vendégposzt neofrix baszmacs-tól
A bélszínroló mindig rejtély volt számomra. Gyerekkoromban azért, mert nem tudtam, mi a bélszín. Ezek megeszik az állat belét? - gondoltam émelyegve, és nem jutott eszembe, hogy én is megeszem a hurkát. Később pedig azt nem értettem, miért darálják le a marha legdrágább részét, hogy aztán kenyérrel meg fűszerekkel keverve fasírtot csináljanak belőle?
Előbb átverést sejtettem, hogy tán az ázott kenyeret akarják itt nekünk eladni, bélszínárban. Mennyi lehetett ebben a bélszín? A hatvanas évek bélszínrolóját már nem tudom elővenni, de mivel a termék ma is létezik, megnézhetjük, hogy most mi van benne:
- víz (34%)
- marhahús (20%)
- kenyér, zsemlemorzsa
- bélszín (9%)
- hagyma
- elemi rost (búza)
- tojáspor
- jódozott só
- szójaliszt
- fűszerek
- emulgeáló só (E450)
- ízfokozó (E621)
Az ázott kenyér megvan, kipipálhatjuk. A 9%-os hatóanyagtartalom talán kicsit szerény a termék nevéhez képest, de az ára nem tűnik szörnyűnek: bruttó 1000-2000 Ft kilója (2006), attól függ, mekkora csomagban vesszük. Ebből sehogy sem kerekedik ki egy minősített átverés. A bélszínroló-összeesküvés kulcsa nem a pénz, hanem a roló származása: ki kell derítenünk, honnan és miért jött a világra ez az étel?
A bélszínroló emlékeim szerint a hatvanas években tűnt fel, a létező szocializmus virágkorában. A kemény vonal hívei ekkortájt azon aggódtak, hogy a konszolidáció életszínvonaljavító intézkedései majd fellazítják a harcos proletáröntudatot. "Mit tehetünk, hogy (...) a kommunizmus pihentető, derűs partjaira lépő emberek ne a kényelemben szuszogva terüljenek el az anyagi jólét langyos homokpartjain?" - kérdezte Váci Mihály. Fridzsider- meg gulyásszocializmust emlegettek maró gúnnyal, de mellélőttek vele, mert az istenadta nép örömmel vette magára ezeket a jelzőket. Bele is épült mindkettő az országimázsba, pedig utóbbi akkor még fel sem volt találva.
Ebben a környezetben már nem számított főbenjáró bűnnek, ha valaki a jólét kérdéseit feszegette. A bátrabbak alkamatlankodni kezdtek, hogy miért nem kapni borjúhúst, pacalt, májat, s erre az illetékesek magyarázkodni tartoztak. Hol a kiviteli tervcélokat vették elő, hol meg Darwint, hogy az evolúció még nem készült el a hortobágyi kilencmájú libával. De azért néha azért összekapták magukat, és ilyenkor új termékek jelentek meg a Közértek polcain.
Tán bélszín is kerülhetett volna a hentes kampójára, de minek? Fölösleges erőfeszítés lett volna, hiszen a vesepecsenyét eredeti alakjában csak kevesen ismerték. A munkásosztály (az uralkodó) és a parasztság (a szövetséges) az előző rendszerben sem bélszínen élt, és később sem nagyon volt hol tanulnia. Ha életében egyszer ilyesmit kért a SZOT-üdülőben, kapott egy darab marhahúst, még jó ha nem a levesből. Talán ízlett neki, de csupán ezért nem szedte volna fel az utcakövet. A bélszín-probléma megoldására tehát elég volt egy nagyszerűen kitalált pótlék is.
Nincs rá bizonyítékom, de mélyen hiszek a bélszínroló-összeesküvésben. A rolóban pártunk és kormányunk zseniális alibijét, apológiáját látom. A roló nem csupán megmagyarázza, hová tűnt abból a rengeteg marhából a bélszín, de újradefiniálja a bélszín fogalmát is. A fura nevű burzsuj huncutságból mindenki számára elérhető, ismerős ízű étel lett. Nem foglalta el a bélszín helyét, mert az üres halmaz volt, csupán elvonta róla a figyelmet. Elkerülte a durva, nyilvánvaló hamisítás csapdáját, amibe a baráti szocialista országok rendre belepotyogtak, géppel szövött hússzeleteikkel együtt. A roló az évek során megbízható híveket szerzett magának, akik még az ilyen-olyan fingerek megjelenésekor sem pártoltak el tőle. Itt a vége, fuss el véle, mindenki jól járt.
Az összeesküvés egyetlen áldozata a göngyölt bélszín lehetne, de az egy gőgös arisztokrata, rá se hederít balkézről való gyermekére.
Lehet ma is kapni? IGEN!
(Holnap: Májkrém)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
