A tojásról már kora gyerekkoromban határozott képem alakult ki, amiről úgy gondoltam nem fog jelentősen változni. Ezzel a képpel sehogy sem állt összhangban a tojásleves, amit sárgás vöröses lében úszkáló tejföl szerű cafatok képeztek; sokáig nem is értettem, milyen kapcsolatban áll a tojással. Abban az időben nem voltam hajlandó a tejet meginni, ha tejföl úszkált benne, így a napközis tojáslevesnek, ami gyári mennyiségű „tejfölt” tartalmazott, esélye sem volt, hogy megegyem. Volt azonban a napközis tojáslevesnek egy igen pozitív tulajdonsága: az esetek jelentős részében pirított kenyérkockát kaptunk mellé, ami nagyon finom volt. Szerettem kihalászni őket, miután levessel kicsit megszívták magukat. Ezen a csemegén kívül más élvezhetőt nem nagyon találtam a tojáslevesben, így további élményem nem is nagyon fűződik hozzá. A napközis évek óta nemigen találkoztam vele, bár azóta fény derült arra, hogy hogyan lesz a tojásból a „tejföl”, de ez sajnos mit sem segített a megkedvelésében.
(Pénteken: Egy éves a retro gastro!)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)