A Bocisajt a '70-es '80-as évek ömlesztett sajt triumvirátusának harmadik tagja a Camping sajt és a Mackósajt mellett, mely a két nagy mellett méltatlanul háttérbe szorult. A Bocisajt a modern kor szellemében már tubusos kiszerelésben látta meg a napvilágot, és fogyasztása is a kezek mértéktelen összeragacsozása nélkül történhetett, ami a Camping sajtról és a Mackó sajtról nem volt elmondható. A sajt is kevesebb zsiradékot tartalmazott társainál, így talán a mai szívbarát program akkori hírnöke lehetett. Mindezek ellenére, vagy talán ezen okok miatt kevésbe vált népszerűvé az akkori koleszterin hajhászó világban. A Bocisajt az alapízesítésen kívül tejszínes és paprikás kivitelben is kapható volt, bár ezek a termékfejlesztések évekig várattak magukra. A Bocisajt legjobban friss zsemlével esett a Mátra mozi délelőtti matinéja után, amit a nyári vakációk alatt nagymamám reggel gondosan elkészített, mielőtt elvitt minket a nővéremmel a budapesti Lenin körúton található gyerekmoziba. Az idők előrehaladtával lassan kezdtem kinőni a Mátra mozi matiné repertoárjából, és a Bocisajt iránti szenvedélyem is csökkent. Nem tudom, hogy rajongásom csökkenése mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy a Bocisajt meglehetősen döcögve vette a szocializmus kimulásával járó megrázkódtatásokat, és évekig eltűnt az üzletek hűtőpolcairól, míg a Mizó dicséretesen módon felvette termékpalettájára, és azóta is kapható.

Lehet ma is kapni: IGEN!

(Holnap: Beszámoló a Goldenblog ünnepélyes díjkiosztójáról)