A sertésmájkrém a ’70-es ’80-as évek iskolai kirándulásinak, vándortáborainak, építőtáborainak, korházainak és a Magyar Néphadsereg hideg élelmezésének alapeleme volt. Mellé egy Mackó sajt, egy különleges vagdalthús és esetleg egy Sport szelet két vastag szelet kenyér társaságában, és kész is volt a hideg csomag, mely túlélte a rendszerváltását, kormányváltásokat, és mai napig fel-felbukkan a hideg étkeztetésben. A sertésmájkrémet is elérte az újítás szele, és megindult a füllel ellátott gyorsbontású konzervekben való értékesítése. Szerencsére mai napig fel-felbukkan a hagyományos, konzervnyitóval nyíló kiszerelés is. Gimnáziumban egy hetet a Budapesti Konzervgyárban töltöttem kisegítő munkásként, mely élmény 1985-ben elvezetett a felismeréshez, hogy a szocializmusból már nincs sok hátra. De vajon mi történhetett a konzervgyárban? Néhány osztáltársammal a hűtőházba osztottak be, ahol többek között a sertésméjkrém alapanyagául szolgáló májat is tárolták. Az volt a feladatunk, hogy az átfagyott májakat kellett kicsomagolnunk. A máj fagyasztott állapotban, nagy papír dobozokban érkezett a konzervgyárba, a dobozon belül műanyag fóliába csomagolva. A papírdoboz egyszerű ipari kiszerelés volt, mégis valahogy patínás. A doboz pontos feliratára már nem emlékszem, mert elvonta a figyelmem a doboz alján levő méretes felirat: Made in U.S.A. Immáron nem volt kérdéses, hogy a minden harmadik évben jól megérdemelt kék útlevél mellé miért csak 280 dollárt váltahttunk ki, és miért csak három évente: a kemény valutára szüksége volt a népgazdaságnak, hogy folyamatosan biztosítani tudja a sertémájkrém iránt támasztott hazai keresletet. Ha kell, USA importból! És én ezzel egyetértek. Hisz hogyan nézhettek volna a KB tagjai a dogozók szemébe, ha meginog a sertésmájkrémbe vetett vásárlói bizalom. Hogy ez hogyan vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a a szocializmusnak már nincs sok hátra, gyorsan belátható.

Ma is kapható? IGEN! (39 Ft)

(Holnap: Karamellás tej)