A '70-es évek első ivóleve 2 dl-es plasztik palackokban került forgalomba, a szívószálnak külön nyílás lett kialakítva, melyet ollóval kellett megnyitni. Napköziben hetente egyszer kaptunk ivólevet, ilyenkor ez leves helyett volt. Szerencsés esetben gyümölcslé volt, kevésbé szerencsés esetben paradicsomlé. A paradicsomlevet mindenki utálta, és tüntetőleg senki nem itta meg. Azon kevesek, akik mégis szerették, okosan titkolták, sosem derült ki róluk. A Sió hamar átvette a vezető szerepet az ivólé piacon, és korát meghazudtoló modern alucsomagolással rukkolt elő. A paradicsom ivólé még sokáig palackozva került forgalomba. Egy-egy magára valaimt adó ABC teljes felső pult tarktust tartott fent az üveges paradicsom ivóleveknek, melyből nemcsak azért nem fogyott, mert a magas polcok megközelítése nehézkes volt, hanem mint írtam, a gyerekek között teljes kiközösítésre kárhoztatott. 
Az ilyen, hónapok óta a boltokban álló paradicsom ivólevek tetején sárga átlátszó folyadék vált ki, valamint a palackokon természetes porlerakódás alakult ki, melyek tovább növelték az addig is jelentős ellenszenvet. Az ivólevet a '80-as években nevezték át fokozatosan rostos gyümölcslévé, ezzel is artikulálva a paradicsomlé kirekesztettségét.
Kapható mai is? IGEN!
(Holnap: Csokis parány)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
