A McDonald’s egész gyerekkoromban egy fogalom volt. A Nyugat megtestesítője. 14 éves koromban a nyári szünetben jártam először Nyugaton, és a vakáció fénypontja volt, amikor beléphettem az addig elérhetetlen McDonald’s-ba. Bár az árak kicsit sokkolóak voltak a hazai hamburger árakhoz viszonyítva, mégis feledhetetlen élmény volt. Aztán jött az ősz és a szürke hétköznapok, és további ácsingózás a McDonald’s és a Nyugat után. 1988 április 29-én azonban katartikus változás történt. Míg én a Varsói Szerződés kötelékében Gyöngyösön szolgáltam, megnyílt a budapesti Régiposta utcában Kelet Európa első McDonald’s étterme. Bár sokan a ’89-es páneurópai piknikkhez kötik a vasfüggöny leomlását, mi tudjuk, hogy valójában ez ’88 április 29-én történt. A McDonald’s elhozta nekünk a szabadságot, nem kellett már világútlevél, volt nekünk saját McDonald’s-unk. Sajnos augusztusig várnom kellett, hogy szabad polgárként léphessek a budapesti McDonald’s-ba, mivel sorkatonai szolgálatom még néhány hónapig ezt nem tette lehetővé. A leszerelés napján aztán az első utam a Régiposta utcába vezetett. Szabad szemmel jól látható sor kígyózott a bejárat előtt, akárcsak az Adidas boltnál néhány sarokkal feljebb. Miután bebocsátást nyertem, újabb sorba állhattam be, ami a pultnál alakult ki. Akármennyit is kellett akkor várnunk, felemelő érzés volt! Tizenöt termékből lehetett akkoriban választani; a legdrágább étel a Big Mac volt, ami 43 forintba került. Még évekig jártam rendszeresen a McDonalds-ba, míg lassan megszoktam, és kezdtem elfogadni, hogy ez nem egy egyszeri különlegesség, hanem az életünk része. A McDonalds tanított meg a kapitalizmusra is, ahogy a szemünk láttára törte kerékbe a City Grill addigi népszerűségét, és a magyar étterem lánc hamarosan bezárni kényszerült.
Kérdések: Mennyibe került egy hamburger és egy Big Mac menü? Kinek van személyes emléke a nyitás napjáról?
(Holnap: Derby keksz)
Szerkesztői üzenet:
A Retro Gastro eddig megszokott blog bejegyzései befejeződnek, a mai az utolsó ilyen jellegű poszt. De azért nem kell elköszönnünk, mert továbbra is minden munkanap egy új retro gasztro képet rakok ki a blogra, de immáron saját emlékeim nélkül. A kommentjeiteket továbbra is várom, és komment formájában én is írni fogok! Tartsuk meg közösen a Retro Gastro blog-ot! Üdv, R.G.