A literes Pepsi és Coca kóla elengedhetetlen része volt a ’70-es évek iskolai bulijainak. Nálunk az osztályban ketten voltak, akiknek már sikerült szabad kézzel lecsavarni a literes kóla kupakját. A bulikon persze először mindenki próbálkozott, fiúk is lányok is, de a kupakok nem mozdultak. Voltak titkos módszereink, amire esküdtünk: volt aki, késsel körbe vágta a kupak alatti fémpántot, de ez csak az ujjak összevagdosásához vezetett; volt aki, az iskolaköpenyével markolta meg a kupakot, de mind hiába, a kupakok nem moccantak. Aztán miután a próbálkozásainkkal nem jártunk sikerrel, átadtuk a palackokat a legerősebbeknek: ilyenkor mindig körbe álltuk őket, ők megfogtak egy-egy palack kólát, és teljesen nekivörösödve csavarni kezdték a kupakokat. Aki hamarabb lecsavarta, az lett kikiáltva az osztály legerősebbjének. Nagy volt a tét, de valljuk be, nagy volt a feladat is! … és volt, hogy még ők sem jártak sikerrel. Tudtuk, hogy hiába kérjük Pálma nénit, a tanító néninket, hogy segítsen; ebben a küzdelemben esélytelen volt. Amikor már minden próbálkozás csődöt mondott, jött a csehszlovák svájci bicska (szép sötétpiros bicska, de a kereszt helyett egy suta embléma jelezte, hogy nem az, aminek látszik, és a pengéjébe is be volt gravírozva: Made in Czechoslovakia), amivel többször beledöftünk a kupakba, és végül a kupakon keresztül öntöttük ki a kólát.
Az akkori magyar ipart dicséretre, hogy a palackozó üzemek megfelelően üzembiztosan rögzítették a kupakokat. Nem volt panasz csöpögő kólára, ragacsos rekeszekre, összekólázott bolti polcsorokra. A kóla be volt zárva, ahogy ez egy palackozó üzemtől elvárható volt. A palackozó üzem nem tervezett azzal, hogy a kólát ki is kell egyszer juttatni az üvegből, az üzem feladata kizárólag a palackozás volt. A kibontás már egy másik iparágra maradt. Országszerte MGTSZ-ek melléküzemágai szakosodtak kupaknyitó eszközök gyártására. Voltak egyszerűbb kupakra húzható műanyag kupakok, és szofisztikált fogószerű nyitók. Minden család másra esküdött, de 100%-os nyitási technológia nem létezett. Akár tízszer egymás után is sikerülhetett kinyitni egy csodaszerszámmal a literes kólát, tizenegyedikre nyugodtan csődöt mondhatott, és maradt a kóla a palackban.

A mi családunk a diótörőre esküdött, és tényleg sok sikerélményem volt vele, de biztosra sosem mehettem vele. Aztán a nyolcvanas évek végén megjelentek a kétliteres pille palackok és műanyag kupakok, amik alapjaiban rengették meg a magyar társadalomnak a literes palackok fémkupakjaival hosszú évek alatt kialakított bensőséges kapcsolatát.

Lehet ma is kapni? Csavarós fémkupakosat már NEM!

Kérdés: Milyen más kupak nyitó eszköz létezett még?

(Hétfőn közkívánatra: Nebuló cukor)
 

Indul a Retro Gastro vendégposzt!

Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megosztd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.) A többi majd kialakul.