A Duna Csokoládégyár elévülhetetlen érdeme a Dunakavics! Harmadikos lehettem, amikor először kaptam zsebpénzt: heti öt forintot. Ez már akkor sem volt sok pénz, ezért jól be kellett osztanom. Harmadikban még nem járhattam egyedül haza az iskolából, így nemcsak a zsebpénz, hanem az elköltése is igen komoly korlátokba ütközött. Az iskolából hazafele útba esett egy közeli szemfelszedő, ahova édesanyám hetente kétszer betért: hétfőn leadta az elszakadt harisnyáit, és csütörtökön ment értük. (Létezik még szemfelszedő? Mennyibe került egy leszaladt szem felszedése?) A szemfelszedő mellett állt a környék trafikja, ahova betértem, amíg anyukám elintézte a leszaladt szemeket a szomszédban. A trafikba lépéskor mindig kellemesen mentolos dohány szag csapott meg. Sokáig elnézelődtem, hogy mire költsem az ötforintos zsebpénzem, de meglepetésszerűen végül mindig Dunakavicsot választottam. 2,40 Ft volt, így a heti két szemfelszedés alatt 20 fillér híján el tudtam költeni a zsebpénzem. A Dunakavics kinyitása külön tudomány volt. Kellő tapasztalattal nem rendelkezők gyanútlanul megfogták a celofán zacskó két oldalát, és erőteljesen széthúzták. A ragasztó engedett a húzásnak, majd a celofán azonnal továbbszakadt, és a cukor nagy része már a földön is volt. Persze én óvatosan bontottam, velem ilyen baleset nem fordulhatott elő, hogy a heti zsebpénzem felét a földre szórjam. A színes cukormázzal bevont földimogyorót imádtam, így nem volt nehéz a zacskó felét elpusztítanom mielőtt édesanyám megérkezett volna a szemfelszedőtől. A zacskó másik felét szívem szerint félreraktam volna későbbre, de sietnem kellett, mert otthon várt nővérem, aki hamar megtalálta volna a módját, hogy megszerezze tőlem. Ezért útközben elfogyasztottam a maradékot is, majd a zacskó alján összegyűlt cukormáz törmeléket gondosan kinyaltam. Mire hazaértem, a Dunakavics elfogyott. Hogy tudtam egy egész tanéven keresztül minden héten két zacskó Dunakavicsot megenni, nem tudom, de nagyon ízlett, és mai napig jó emlékeim maradtak meg róla. Aztán negyedikben a zsebpénzem is emelkedett, és egyedül járhattam az iskolából is haza, így már nemcsak a helyi trafik kínálatára voltam korlátozva. Ezek a változások nagyban hozzájárultak, hogy fokozatosan elmaradt a heti kétszeri Dunakavics, de a rajongás megmaradt. Mai napig a sós mogyorót Dunakaviccsal eszem: egy doboz sós mogyoróhoz egy zacskó Dunakavicsot keverek. Mert a földimogyoró csak így az igazi!
Lehet ma is kapni? IGEN!
Kérdés: A Dunakavics hungarikum, vagy gyártották külföldön is?
(Holnap: Fémkupakos literes kóla)
Indul a Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megosztd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.) A többi majd kialakul.
