A négercsók a ’80-as évek elején jelent meg a magyar édességipari termékpalettán. Az akkori szűk választék egy üde színfoltja volt, és nagy boldogan csaptunk le rá nővéremmel, amikor egyik este édesanyám négercsókkal tért haza az ABC-ből. A négercsók ostya alapon, színezett tojáshab csoki bevonattal. Talán az ízesített hungarocellre hasonlított legjobban csoki bevonattal. A Mese sajthoz hasonlóan a négercsók is megosztotta a társadalmat: volt aki, ki nem állhatta, és volt, aki rajongott érte. A mi családunk a négercsókkal a Mese sajthoz hasonló kapcsolatot alakított ki: azonnal az ehetetlen kategóriába sorolta, így a doboz négercsók hosszú hónapok kényszerű pakolgatása után végül kidobásra került. A plasztik doboza azonban nagyon jól felhasználható volt kisebb nagyobb biszbaszok tárolására: pl. fülbevaló, nyaklánc, aprópénz stb, amire nővérem azonnal igényt tartott. A négercsók ellenben a többi retro gasztró termékkel, nem hazai fejlesztés volt, Nyugaton is megtalálható volt az élelmiszer üzletek polcain, és megtalálható mind a mai napig.
Lehet ma is kapni? IGEN!
Ki az, aki szerette, és mi volt jó benne?
(Holnap: Pilóta keksz)