A Lidl áruház nagyon dicséretes módon meghirdette a retro hetet, ami a tegnapi nappal megkezdődött. Természetesen már tegnap reggel ott jártam, hogy beszerezhessem azokat az alapvető termékeket, amiket gyermekkorom óta nélkülözni kényszerülök. A retro polc a pénztár mögött került elhelyezésre, rövid keresgélés után rátaláltam. Kisebb tömeg verődött összes a polc előtt, és ki-ki saját gyerekkori élményéről mesélt. Igazi jó hangulat alakult ki! Miután meghallgattam egy-két történetet, nekiálltam a retro termékek összegyűjtéséhez. Legnagyobb örömet a golyórágó, a piros mogyorós csoki és a szerencsi váras csoki sorozat szerezte, de persze a többi terméknek is nagyon megörültem. És ekkor csapott meg az igazi retro hangulat: többen észrevettük, hogy a medvecukor elfogyott. Üresen állt a doboza, méltón képviselve a ’70-es évek hangulatát. Több vásárló társam lázasan túrni kezdett a dunakavics és franciadrazsé környékén, hátha rábukkan egy meglapuló medvecukros dobozra, de mind hiába. Én már feladtam, hogy medvecukorral térjek haza; ha elfogyott, hát elfogyott. De nem így a többi retro vásárlótársam. Ők eltűntek, majd néhány perc múlva kosarukban medvecukorral felhalmozva érkeztek. Pult alól jutott nekik még egy doboz! És ekkor ismét a ’70-es ’80-as évek életérzése fogott el: nekem soha nem jutott azokból a kincsekből, amiket csak pult alól lehetett beszerezni. Ezért nem volt nálunk soha fenyőágacskás szaloncukor, és ezért nem volt soha Favorit biciklim. És ezért nincs most medvecukrom. És ezért volt igazán retro érzésem tegnap a Lidl-ben!
