A paprikás kifli hűségesen kísérte végig a ’70-es évek iskoláséveimet. Egyszerűen finom volt a maga egyszerűségével. Édesanyám naponta szorgalmasan csomagolta nekem iskolába a szalámis szendvicseket, amiket én tudta nélkül szorgalmasan cseréltem el osztálytársaimmal a szünetekben egy-egy paprikás kiflire . A paprikás kifli része volt az életünknek, a ’70-es évek méltán dicső vívmánya, mely versbe is foglaltatott, és a nagyszünet udvari fogócskázásai alatt üvöltöttük a fogónak, és futottunk, ahogy bírtunk:
Fogó bácsi lik-lil-lik
Nem szereti a kiflit,
Mert a kifli paprikás,
Kicsípi a bajuszát!
(A fiatalabb korosztály számára, akik már nem találkozhattak kereskedelmi forgalomban a paprikás kiflivel: a paprikás kifli egy egyszerű sós stangli, melynek tésztájába paprikát kevertek, és ettől finom paprikás íze és piros színe lett.)
Miért szűnt meg a paprikás kifli? Azért mert vörös volt? HOL LEHET MA KAPNI???
Nekem ennyi. Más emlékek?
Holnap miről írjak?