A napköziben a konyhás néniket nem sok gasztronómiai feladat terhelt, mivel minden ételt központilag szállítottak, és a moslékot is központilag fuvarozták el. Ami rájuk maradt, az a melegítés, osztás, mosogatás. Valójában a tepertőkrémes kenyérnél ért ez a felismerés, amikor elkezdtem azon töprengeni, hogyan tud rászáradni a kenyérre a tepertőkrém, amíg a napos felhozza az uzsonnát a földszinti konyhából. Aztán amikor én lettem napos, és tepertőkrémet kaptunk uzsonnára, minden kiderült: a tepertőkrém már a konyhában össze volt száradva a kenyéren. Ez alapján könnyű volt levonni a következtetést, hogy minden valószínűséggel a tepertőkrémes kenyerek már megkenve érkeznek az iskola konyhájára, ezzel is tehermentesítve a konyhás néniket a kulináris feladatoktól. (Később ezt több bennfentes is cáfolta, de akkor az összeszáradt tepertőkrém rejtélye továbbra is megoldásra vár.) A megszáradt tepertő azonban cseppet sem szegte kedvünket a rajongástól, a friss kenyér, és a kenyér nagyobb lyukaiban meghúzódó "chunk"-ok kárpótoltak a kenyér többi részén töredező tepertőkrémért. És mint oly sok más ételből, ebből is a napközis volt az igazi, azóta sem sikerült a nyomára bukkannom.
(Pénteken: Kismókusos mogyorókrém)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
