"Kezdjük ott, hogy a Mackó márkanév a háború utáni fölborult tulajdonviszonyok zajos kényszerében született. Mackó csak azért lett (1953-ban), mert bizonyára nem lehetett Medve. Az ugyanis az 1905-ben alapított Stauffer és Fiai Részvénytársaság húzóterméke volt. A cég '45 tavaszán ünnepelte (volna) fennállásának 40. évfordulóját, de a Répcelaki Sajtgyár gépei ekkor már szanaszét voltak. A hadiüzemmé nyilvánított objektumot a visszavonuló német és magyar alakulatok a kor szokásainak megfelelően szisztematikusan kifosztották. Az eredeti Mackó a barokk kép a képben grafikai-heraldikai eljárását hasznosítja, hiszen a pincérkendős, csokornyakkendős(!) Mackó egy fehér tálcán egy doboz Mackó sajtot szolgál fel (amin újra rajta van a pincér mackó). A zsíros, kenhető ömlesztett sajtnak 1 forint 70 fillérbe került darabja 1972-ben. Az emblémát Pesten, az Offset Nyomdában készítették. A Mackó diadalútja töretlen. Pedig nem reklámozták (ami kis túlzással egy sorba állítja a tokaji aszúval). Gyártotta boldog-boldogtalan, a kádári időkben ismeretlenek voltak a licencgondok. Az ömlesztett termékversenyében számos vetélytárs született (Róna, Puszta, Holló, Csillag, a köményes Vadász, C-vitaminos, Sonkás, Tettye, fokhagymás, mustáros, csípőspaprikás, téliszalámis, Royal stb.), ezeket benyelte a múló idő. Ma a Magyar Szabadalmi Hivatal iparjogvédelmi oltalma a Friesland Zrt. nevére jegyzi a klasszikus (pincér mackós) formát." (www.nol.hu)
A Mackósajt a rekurzivitás nagy öregje, amihez a következő aranyigazság kapcsolódik: ahhoz, hogy megértsük a rekurzivitást, először meg kell értenünk a rekurzivitást. És aki ezek után sem érti a rekurizvitást, az kevés, mint Mackósajtban a brummogás...
Lahet ma is kapni? IGEN!
(Holnap: Kojak nyalóka)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
