Az általad leírt sztori nagyon ismerős. Mi is órán rágcsáltuk...imádtuk! :)

Oh bakker igen!!!

Én ebből kimaradtam :( Már csak ugyanennek a műanyag-nyakbaakasztható változatát szopogattam (abból volt delfin, meg minden más is). Voltak neki különböző ízei is, vagy csak a színek voltak mások?

Nekem ez kimaradt az életemből, mert cikinek tartottam. Ha már gumicukor, akkor az egyetlen kis zacsiba csomagolt gumibanán illetve gumiananász jött be.

Egyébként nem voltunk elkényeztetve gumicukor szempontjából... volt a szocialista gumimaci, a Brumi, a medvecukorhoz hasonló, de gyümölcsös ízű szalag... valamint később a Flórián termékcsoport. Annak a barackos gumicukrát imádtam - németeknél többféle mellé ömlesztetve még kapni - de szemét Haribo felvásárolta a céget és elpusztította...

@Lukréciamia: Dettó... nekünk is már csak a műanyag jutott :( Bár az nagy divat volt, anno ;)

Két kérdésed érinteném:
- egyrészt nem vagyok hajlandó nyilatkozni első élményem időpontjáról
- én biztos célcsoport voltam ( szőke, aranyos picilány, saját fogakkal) :-D

Ha belegondolok, hogy pont az a fijúúú röhögött ki, akibe szerelmes voltam. Pusztán azért, mert meglátta a számban.

@no-night: a gyümölcsös szalag...tényleg! Nekem rémlik rajta cukor is. Bár lehet, hogy a másik kedvencemen, a zselés cukorral keverem.

@no-night: A Lidl gumicumi még a régi ízeket idézi és még ehetően gumírozott, nemúgy, mint a Haribo.

Hát én olyan '85 környékén már tuti rágcsáltam... A piros rémlik nagyon meg hogy nagyon frusztrált, hogy nem tudtam kirágcsálni az apróbb darabokat a rejtett zugokból. Mint minden édességet, ezt is imádtam. :) (Na jó, a Kajla szeletet nem múlta felül...)

Nem is tudom, miért pont a Kajlát említettem... :D A Kismackót is imádtam. Meg az Afrikánát. Meg a pattogós cukrot. Meg a kakasnyalókát. Stb, stb. Mondjuk a negro rágó nem jött át.

Hehe, a minap egy retro farsangi bulin ez (is) a nyeremenyek kozt volt - hatalmas :-)))

Két hete ettem pont gumi cumit...Én a pirosat és a zöldet szeretem, a narancssárgának nem tetszik az íze. És az állaga sem olyan, mint régen! Sokkal puhább! A CBA-ban vettem.

Még a '90-es években is nagyon népszerű volt, alsós általános iskolásként a reggelt mindig a szemközti boltban kezdtük, hogy begyűjtsük az aznapi adagot :).

Ferkó csokoládé? Olyan nugátos tejcsokis finomság volt.
Emléke még él bennem. Formailag olyan volt mint a Vadász szelet.

Én is szerettem, tehát célcsoport voltam. Mondjuk csak a zöldet. :)

Egy időben nálunk készült a csomagolása. Az átlátszó zacsi volt kék felirattal. Én is imádtam abban az időben. :)

Imádom a gumicukrot, ebből következően jó néhány ország gumicukoripari különlegességeit volt már szerencsém tesztelni, de egyik sem ér fel a valahavolt kígyós gumicukorral, amiből hármat csomagoltak egybe, három különböző színben. (Azt nem merném állítani, hogy három különböző íze is volt, bár lehet, hogy a korabeli marketing ezt állította, már ha állított egyáltalán bármit is. A szoci gazdasági mechanizmusokat ismervén valószínűbb, hogy csak a képünkbe volt tolva, hogy nesze, egyed, és ne is kérdezz semmit. Hát én ettem, abban hiba nem volt... :))

Emlékeim szerint ezt ugyanaz a cég gyártotta, mint a cumit, ergo alighanem ugyanaz is volt az összetétele, csak hát ugyebár nem szabad figyelmen kívül hagyni a formát: a kígyót az isten is optimális gumicukornak teremtette, mert ugye jó sokáig tart, és kellőképpen gusztustalan is szájból lógva... Tanáridegesítési szempontból marketinges telitalálat, a célcsoportot tehát tökéletesen targetálták vele! :)

A felszíne matt és picit poros volt, valószínűleg némi keményítőben (?) történő meghempergetés folyományaként, de ez a szexepíl csak előnyére szolgált. Az íze pedig tökéletesen mesterséges volt, nyilván az egészségességi faktora is konvergált a mínusz végtelenhez – és eme két jó tulajdonságát azóta sem bírta megdönteni semmiféle wannabe kontender.

(Összetételt az ember amúgy sem nézeget gumicukron, pláne ha töltött már el felejthetetlen aromájú éjszakát a sárvári dögfeldolgozó széliránybeli tőszomszédságában, ahol is a kutyatáppá, horgászcsalivá, enyvvé, és nem utolsó sorban gumicukor-alapanyagként szolgáló csontlisztté válást az udvaron hegyekbe halmozva, bulldózerrel ide-oda tologatva (folyatva) várták a betegségben, gázolásban, fulladásban, egyéb nem ipari módon elhalálozott, ill. kényszervágott dögtetemek, melyek húsa nem ment át az akkor még KÖJÁL néven ismert közegészségügyi hatóság előírásain. Szóval maradjunk annyiban, hogy senki nem akarja tudni, miből készül a gumicukor, mert a legendás párizsis sztorik a fasorban sincsenek. De ha valakinek nagyon hiányzik az empirikus tudás, akkor menjen be az első hipermarketbe, és szippantson egy mélyet a kutyatápsoron középtájt, max. 20 centis távolságból – na az egy nagyon visszafogottan elegáns eau de parfum a gumicukor alapanyagához képest. És nem, ne legyenek illúzióink, hogy az csak a szoci gumicukor volt, mert a neves nyugati termékek is pont ugyanebből készülnek.)

Szóval, mint mondtam, imádom a gumicukrot... :)

@hungarisztan: Aranykalász mgtsz Ráckeve
library.hungaricana.hu/hu/view/PestMegyeiHirlap_1985_10/?pg=324&layout=s

Sose szerettem, de tény, hogy népszerű volt.

2010-es blog post... mit keres ez az index cím oldalán?

Amúgy nem csak 80-as évek, a 90-es évek közepéig simán lehetett kapni vidéken is.

@Mattersdorf: Már korábban is észrevettük ezt, hogy mostanában olyan posztok kerülnek be a blogketrec ajánlójába, amikre 6-8 éve érkezett az utolsó hozzászólás.

Imádtam!