Vendégposzt Phoebétől
A tejbegríz gyerekkorom felejthetetlen élménye.... az utánozhatatlan, a legfinomabb: a menzai. Hiába minden taktika, az otthoni tejbegríz utol sem érhette a menzait. Azt hiszem, a menzai a fele tej, fele víz, na meg a kakaóporos porcukor összetevők miatt volt abszolút nyertes. Ha tejbegríz volt, kitört az általános iskolai ujjongás. Még a mindenre finnyás barátnőm is lelkesen kanalazta, pedig az ő ebédje rendszeresen szemfüles repetázók zsákmánya lett.Voltak, akik összekeverték a grízt a kakaóval, amit személy szerint szentségtörésnek tartottam, meg gusztustalannak is. Én úgy szerettem enni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, körbe-körbe haladva a széléről.
Ha tejbegríz volt, mindig tülekedés volt a konyhás néniknél a repetáért, és legalábbis a mi iskolánkban ez volt az egyetlen étel, amiből csak egyszer lehetett újra kérni. Felső tagozaton már voltunk annyira dörzsöltek, hogy a tejbegríz előtti levest el is síboltuk, löttyintettünk egy kicsit a mélytányérba, hogy úgy tűnjön az ügyeletes tanerőnek, hogy olyat is ettünk (ekkor még legalább annyira fontos volt az ifjúság testi fejlődésének figyelemmel kísérése, mint a szellemi pallérozása), és irány volt a kígyózó sor a tejbegrízért. Mindig lapos tányérra kaptuk, így lehetett irigykedni, hogyha a másiknak nagyobb átmérőjű körben folyt szét, de akkor is, ha a konyhás néni kedvenceként kapott még egy adag kakaós cukrot rá. Igen, az inkább kakaós cukor volt, mint cukros kakaó.
A tejbegríz egyértelmű sláger volt a szülők közt is, mint valami tápláló édesség, amiben sok a tej, nyugodt szívvel adható a gyerekeknek. Bár anyukám szerint hizlal, de lehet, hogy csak így próbálta a krumplifőzeléket szimpatikusabbá tenni. Nem tudom, ma mennyire gyakori a tejbegríz, mint étel a családok konyhájában, de szerintem már nem annyira jelentős, mint anno.
Jelenleg az USA-ban élek, és itt is van, igaz, instant változat, meg ízesített verzió is. Nem az igazi.
(Kedden: napközis paradicsomos káposzta fasírttal)