A napköziben a konyhás néniket nem sok gasztronómiai feladat terhelt, mivel minden ételt központilag szállítottak, és a moslékot is központilag fuvarozták el. Ami rájuk maradt, az a melegítés, osztás, mosogatás. Valójában a tepertőkrémes kenyérnél ért ez a felismerés, amikor…

A napköziben azon nagyon ritka esetekben, amikor ebédre ivólé volt, levest nem kaptunk. Vagy leves, vagy ivólé! Persze az ivólé sokkal nagyobb becsben állt, mint az egyen levesek, egyrészt mert finom volt, másrészt, mert ritkaság számba ment. Az ivólé nagyon édes, barnás színű…

A vajas kenyér a napközis uzsonnák legmegbízhatóbb tagja volt, minden uzsonna alapelemeként szolgált. A jó vajas kenyérhez csupán két dologra volt szükség: friss kenyérre és vajra. Ezt a leckét jól tudták a '70-es, '80-as években, és egy-két ujjnyi szelet kenyérre jó vastagon…

A napköziben hétfőnként gyakran volt krumplis tészta, mivel akkoriban a hét eleji friss alapanyag beszerzése és elkészítése komoly kihívást jelentett a közétkeztetésnek, így maradtak azok az ételek, amikhez nem volt szükség friss alapanyagra, például a krumplis tészta. A…

Cukorral vagy sóval? - az örök dilemma, ami napközi óta folyamatosan kisért. Első-másodikban a konyhás nénik nem is kérdezték csak rakták a cukrot a túrós csuszára, fel sem tételezve, hogy valaki a nyomokban felbukkanó töpörtyű ízét nem mosná össze a krémtúróéval.…

A napközis kakaót tízóraira kaptuk szigorúan piros vagy sárga műanyag bögrében. A kakaó az iskolába nagy, 50 literes álló, alumínium ételszállító edényben érkezett, a konyhás nénik innen mérték merőkanállal a műanyag kancsókba. A napközis kakaó finom meleg volt, és jó…

Napközis piskóta csokiöntettel Megjelent: 2010.02.22. Vitathatatlanul a ’70-es évek napközis sikerebédje a bableves, piskóta csokiöntettel volt. A bableves ilyenkor háttérbe szorult a piskóta csokiöntet mellett (volt úgy is, hogy gulyás volt vagy húsleves). Már délelőtt…

A tojásról már kora gyerekkoromban határozott képem alakult ki, amiről úgy gondoltam nem fog jelentősen változni. Ezzel a képpel sehogy sem állt összhangban a tojásleves, amit sárgás vöröses lében úszkáló tejföl szerű cafatok képeztek; sokáig nem is értettem, milyen…

Cukorral vagy cukor nélkül? – szegezték nekünk napköziben, amikor káposztás kockát kaptunk ebédre. És ez a kérdés valójában több volt, mint egy egyszerűen megválaszolandó kérdés, itt valódi értékrendek feszültek egymásnak. Többségünk, akik a mézédes…

A mákos tészta biztos siker volt a napköziben. A tészta mindig mokány volt (al dente); szétfőtt tésztával sosem találkoztam, éppen csak a mák mennyisége lehetett volna több, de azért az is rendben volt. Általában gulyás leves után kaptuk főételként, és ilyenkor rendre…

A napköziben a spenót szigorúan kemény tojással érkezett, bár az agárdi strand önkiszolgáló éttermében nyaranta gyakran láttam, hogy sokan tükörtojással eszik. (Hogy lehet az embernek önszántából spenótot választania egy önkiszolgáló étteremben? Én ilyen hibába…

Egy-egy finomfőzelékes nap után mindig megkönnyebbülést hozott, amikor a tízórai szünetben Csicsovszky Zoli osztálytársam megszerezte a hírt anyukájától, aki az iskola konyháján dolgozott, hogy aznap paradicsomos káposzta lesz. A fasírtot persze említeni sem kellett, az úgy…

Finomfőzelékről röviden: a sugárban omlő rókázás kismiska hozzá képest. Langyos édes sűrű fehér cucc a szájban répa darabokkal... Ilyenkor mindig azt kellett eldönteni, hogy ez a róka most jön vagy megy. És nézzünk szembe a tényekkel: ezt hétről hétre megkaptuk…

A kelkáposzta-főzelék a neve miatt fenntartás nélkül kiközösítésre ítéltetett a napközis ebédek széles skáláján. Nem azért, mert a többi annyival jobb lett volna, de dolgozatok, házi feladatok és kötelező olvasmányok alatt roskadozván demonstratívan utasítottuk el…

Milyen is volt a napközis paradicsomleves a ’70-es ’80-as években? Finom édes, szerencsés esetben betűtésztával! Mennyi paradicsomot látott, az nem volt érdekes, a kizárólagos kritérium a telített cukoroldathoz közelítő íz és a piros szín. Ennek a két kritériumnak a…