A napköziben azon nagyon ritka esetekben, amikor ebédre ivólé volt, levest nem kaptunk. Vagy leves, vagy ivólé! Persze az ivólé sokkal nagyobb becsben állt, mint az egyen levesek, egyrészt mert finom volt, másrészt, mert ritkaság számba ment. Az ivólé nagyon édes, barnás színű volt, tipikusan őszibarackból vagy alma/körtéből készült, szigorúan enyhe hypo szagú műanyag bögrében. A később megismert néhány százalékos ivólevekkel ellentétben (amit akkor már angloszaxon befolyás hatására dzsúsznak hívtak) valóban gyümölcsből készült, és finom is volt. Az ivólevet az ebéd elején benyakaltuk, és utána szomjaztunk egész ebéd alatt, mert ilyenkor a vizes kancsók sem kerültek az ebédlő asztalra: ivólé volt, és kész. Ennyi viszontagság ellenére is nagyon jó emlékeim maradtak a '70-es évek ivóleveiről, és a '80-as években hosszú éveket kellett várni, míg a trónkövetelő dzsúszokból is lassan megjelentek a 100%-osak, amik valahogy ismét kezdtek hasonlítani az egykori ivólére. (Vajon az ivólé, mint szó miért kopott ki a magyar a nyelvből?)
(Kedden: Napközis tepertőkrém)
Felhívás: A következő posztokhoz keresek '70-es '80-as évekből étlapokat. Ha valakinek van, kérem, küldjön egy képet róla a retrogastro@freemail.hu címre.
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
