A napközis kakaót tízóraira kaptuk szigorúan piros vagy sárga műanyag bögrében. A kakaó az iskolába nagy, 50 literes álló, alumínium ételszállító edényben érkezett, a konyhás nénik innen mérték merőkanállal a műanyag kancsókba. A napközis kakaó finom meleg volt, és jó édes, tetején rendre néhány tejföl darabka úszott, amit mindig próbáltam a bögre falára terelni, mivel ki nem állhattam. De se a tejföl, se a műanyag pohár enyhe hypo szaga nem tudta megingatni végtelen rajongásomat a napközis kakó iránt. Édesanyám az akkor még itthon majdnem ismeretlen Nesquick, majd Quick instant kakaókkal próbálkozott reggelente, amiket én megvetően utasítottam vissza, mondván, meg sem közelíti az iskolásét. Azóta is keresem a napközis kakaó ízét minden kakaóban. Reménytelenül.
(Pénteken: Napközis túrós csusza)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)
