A Pufi a ’80-as évek újdonsága volt, a Zi-zi golyóalakú nagy testvére: puffasztott kukorica golyók színes cukormázzal bevonva. Szüleim megrökönyödésére rendre reggeliként fogyasztottam meleg tejben, akár a későbbiekben elterjedt műzlit és gabonapelyheket- Ezzel nagyon modernnek éreztem magam, mintha a német Stern magazin hirdetéseiben látott Kellog’s-ot ettem volna. Ízre nem is volt rossz, és mai napig felveszi a versenyt a cukrozott gabonapelyhekkel. Egy szempont azonban gátat szabott a tejjel való fogyasztás széleskörű elterjedésének: a színes cukormáz oldódásának eredményeként rózsaszínes zöldes sárgás kékre festett tej, mely vizuális élményként az élvezeti értéket jelentősen csökkentette. Az egyszerű cukorkaként való fogyasztása ilyen kellemetlen mellékhatásokkal nem járt, ezért inkább így vált ismertté. Mindezek mellett horgász körökben gyorsan terjedt a híre, hogy a keszeg, ponty, kárász nagyon harap a pufira, így hamarosan az ABC-ken kívül horgászboltokban is értékesíteni kezdték. Ez persze ahhoz is hozzájárult, hogy nyaranta édesapám horgász csalijából a pufit rendre megdézsmáljam. Hogy hogyan derült ki a horgászok számára, hogy a keszeg szeretni fogja a pufit; ez folyamatos próbálkozás eredménye volt-e, és vajon bocikaramellával is próbálkoztak-e, ez mindig is nagyon izgatott, de fény erre azóta sem derült. (Ezzel kapcsolatos kutatásokat szeretettel várok!) Mivel a pufi minősége a régi, patinájából mit sem vesztett, mai napig hűséges fogyasztója vagyok.
Lehet ma is kapni? IGEN!
(Szerdán: Házi kenyér)
