Az Albert keksz semmiképpen nem a ’70-es ’80-as évek kizárólagos retro terméke, meg nem erősített források szerint gyártása már a XIX. században megkezdődött, és népszerűsége mai napi töretlen. Nem vitás, hogy gyerekkorom keksz választékában a háztartási keksz szerepelt a ranglétra legalján, és a töltött Derby, Pilóta és Tere-fere a kekszpiramis csúcsán. Az Albert mindig is az alsó középkategóriában helyezkedett el, a háztartási keksszel ellentétben nem volt mindig otthon, ezért számomra nyilvánvalóan valamilyen értéket képviselt. Nagyszüleim rendre Albert kekszes dobozban tartották az ő nagyszüleikről és szüleikről készült fényképeket, és a régi kopottas képek a kopottas Albert kekszes dobozban igazi patinát kölcsönöztek a keksznek. Az Albert keksz fogyasztása folyamán a torkomnál határozott melegség alakult ki, ezért egyszerűen csak melegítő keksznek hívtam, és amikor édesapám egy-egy hideg este egy pálinkát bedobott, hogy átmelegedjen, én az Albert kekszhez folyamodtam hasonló hatás elérése céljából. Hogy jó volt-e az Albert keksz arról hosszan lehet polemizálni, de az alsó középkategóriával támasztott követelménynek folyamatosan megfelelt, és ez már elég volt ahhoz, hogy több, mint egy évszázadon keresztül népszerű maradjon.
Lehet ma is kapni? IGEN!
(Szerdán: Cserkész kolbász)
Retro Gastro vendégposzt!
Amennyiben ellenállhatatlan vágyad támad, hogy másokkal is megoszd poszt formájában a ’70-es, ’80-as évek gasztronómiai emlékeid, küldd el a retrogastro-vendegposzt@freemail.hu címre, és publikálom. Vendégposzt szabályzat: A poszt egy jól körülhatárolható témáról szóljon, kb. 1.500-2.000 karakteres legyen, lehetőleg korabeli képpel illusztrálva (amennyiben a kép az Internetről származik, a származási cím megjelölésével.)