A ’70-es évek élelmiszeriparának vitathatatlanul legkreatívabb terméke a Mese sajt volt. Egyrészről a háromszögletű sajtok családjához tartozott, másrészről a csokoládés desszertekhez. Leginkább egy Mackó sajt alakú csoki krémmel összekevert Camping sajtra hasonlított. A termék rendkívül megosztotta a társadalmat: egy jelentős része már az említésétől is émelygett, a másik része viszont rajongott érte, és szabályosan függőség alakult ki. Emlékeim szerint a második rész jelentősen kisebb volt (nem is ismertem senkit, aki ide tartozott), mint az első, amelyhez én is tartoztam. Az első jelentős dilemmát az okozta, hogy vacsoránál vajas kenyérrel és párizsival együk, vagy utána desszertként. Ez a dilemma hamar megoldódott, mert nem voltunk hajlandóak semmilyen formában elfogyasztani, családunkban az ehetetlen kategóriába sorolódott. Mivel édesanyám ételt nem dobott ki, ezért még hosszú hónapokig álltak a háromszögletű Mese sajtok kerek dobozukban a hűtőben jobb sorukra várva. Ami viszont a Mese sajt becsületére legyen mondva, nagyon szép old timer autók voltak a címkéin, amiket én darabonként eltávolítottam a sajtokról, és a többi kincseim között őriztem. A Mese sajt felirata ugyanazokkal a betűkből voltak megformázva, mint az Esti Mese felirata a TV-ben, de azt továbbra sem tudom, hogy ez tudatosan alakították így, vagy a véletlen műve volt.

Lehet most is kapni? IGEN!

És álljon itt a legfontosabb kérdés: Volt, aki szerette a Mese sajtot?

(A holnapi poszt: Retro hét a Lidl-ben)