A ’70-es ’80-as években az Utasellátó termékei nemcsak azért számítottak csemegének, mert finomak voltak, hanem azért is, mert nehezen voltak elérhetőek. Az Utasellátó a pályaudvarokon és az étkező kocsikban volt jelen, termékeit is itt forgalmazta. Mivel évközben ritkán fordultam meg étkezőkocsikban és pályaudvarokon, ezért utasellátós élményeim főleg nyárról származnak. Hogy miért nem forgalmazták az utasellátós termékeket közértekben, ABC-kben, az az akkori rendszer titkainak egyike volt, mely életben tartotta, sőt élhetővé tette azokat az éveket. Az Utasellátó desszert palettáján jelen voltak különböző színű alumínium papírba csomagolt csoki kockák, de jelentőségük eltörpült a csoki rolád mellett. A csoki rolád finom volt; belül piskóta és csoki krém, kívül csoki bevonat, mindez celofánpapírba burkolva, mint egy nagy szaloncukor. A termékleírást, mintegy megtűrve, egy kis fehér papíron (mindig zsírosra ázva!) a celofán és a rolád közé szorították. A csoki rolád fogyasztásának titka az volt, hogy vásárlás után azonnal meg kellett szabadítani a celofántól, így esély volt arra, hogy a celofán teljes méretében elváljon a csokitól, és ne a szájból kelljen a megrágott celofán darabokat kihalászni. Természetesen ennek a fogyasztási módnak ellentmondott a fokozatosság elve: a celofánt fokozatosan hajtottuk hátra, ahogy haladtunk a rolád elfogyasztásával, ezzel óhatatlanul előidézve a celofán beszakadását, mely reménytelenné tette a rolád sikeres meghámozását. Innentől kezdve a celofán eltávolítására tett minden további erőfeszítés hiába való volt, és egyben növelte az ujjakon és a tenyéren a csoki réteg vastagságát. Mindezen viszontagságok ellenére szerettük? Igen, nagyon!!!
Lehet most is kapni? IGEN! (Gyártja: Szabó István, 8625 Szolád, Kossuth Lajos út 91.)
Fontos kérdések: Milyen más utasellátós termékek voltak? Volt-e más ízesítésű rolád? Volt-e biztos módszer a celofán eltávolítására úgy, hogy a kéz végig csoki mentes maradjon?
(Holnap a konzumszaloncukorról írok. Az ezüstpapírosról!)
